Szeretnék bemásolni egy levelet,a szerző kérésére, amit az imént kaptam. Célja a segítségnyújtás! Olvasd szeretettel!
írta Kissné Koós Andrea - 2011. aug 14.-án/én
Ez segitett!!!!
Wauuu!És csodák még vannak. Körülbelül ezt érzem most. És hogy mért? Úgy érzem megtaláltam a kiutat a sűrű erdőből, amelyben eddig elveszetten bolyongtam. Az utat ami csak az enyém, ami közelebb visz a céljaimhoz értelmet ad a létnek és megvalósit mindent ami én vagyok. Biztos lesznek nehézségek még ezen az úton, de hiszem, hogy ezek az akadályok, amik elénk gördülnek csak még szinesebbé és élvezetesebbé teszik az egészet még akkor is ha abban a pillanatban nem ezt gondoljuk. És hogy hirtelen mi ez a sok pozitiv gondolat? Na ezt még nekem is meg kell emésztenem és összeraknom a kirakó darabkáit. Na meg persze sokat-sokat tanulni.
A történet röviden a következő. 10 év elfojtott érzelem és az érzelmek meg nem élésének felszinre kerülése, kitörése ezzel pokoli kinokat okozva terstemben és lelkemben. Évekkel ezelőtt jöttek már az első tünetek először a semmiből epegörcsök majd fejfájás utána évekig hátfájás, ami mind azt jelezt már, hogy valami nincs rendben és itt lenne az idő a változásra. Majd végül a legutolsó amikor már nem birja tovább és kitörik PÁNIKbetegség. Fura szó mert benne van a betegség pedig ha az egészet jobban megvizsgáljuk- persze ez csak az én véleményem- rájövünk, hogy egyáltalán nem betegség csak a lelkünk üzen, hogy hé haver itt vagyok vedd már észre hogy valami nem stimmel és tegyél helyre. Ez az egész pánik dolog elég ijesztő, mikor egyszer a semmiből jön egy roham. Elkezdtem szédülni, úgy éreztem elájulok és minden erő kimegy a testemből. Persze mindezt a nyilt utcán vagy boltban, hogy még attól is rettegjek mindenki látja majd hogyan esem össze. Eljutottam arra pontra, hogy az utcára nem mertem kimenni először kisérettel sem. Ha arra gondoltam ki kell mennem már rosszul voltam. Egyik nap jobb volt utána ismét kezdődött a pokol és vergődés. És mikor azt gondoltam ettől már nem lehet rosszabb akkor jött egy rettenetes éjszaka. Egy egyre erősödő feszültség érzéssel kezdődött ami állandósult a testemben. Aztán szépen sorban csatlakoztak hozzá a többiek is a hányinger majd hányás, félelem,rettegés és a gyomorideg ami következtében enni sem tudtam. Úgy érztem a pokolban vagyok és nem láttam a kiutat csak kétségbeesetten vergődtem.
Éreztem eljött az idő, hogy segitséget kérjek. Ne féljünk segitséget kérni másoktól adott esetben akár egy idegentől ahogyan én is tettem. De fontos, hogy bizzunk az illetőben és merjük rábizni magunkat, hogy rávezessen, megmutassa a helyes utat és megoldást. Amikor úgy érezzük na most szükség van a segitségre két lehetőségünk van. Az ember talán hajlamosabb az első mellett dönteni mert ez tűnik a legkényelmesebbnek. És ezek a gyógyszerek. Gondolok itt az erős nyugtatókra, antidepresszánsokra. Na én erre azt mondtam NEEEEEEM ezt én nem. Nem csinálok magamból zombit és nem kérek egy újabb gondot a nyakamba, mégpedig a gyógyszerfüggőséget. Köszönöm ezt én nem szeretném. Engem egy dolog hajtott, rendbe jönni és megtalálni az élet értelmét és a boldogságot elnyerni. És hogy miért választjuk inkább a gyógyszereket? Mert a hatás azonnali és mert könnyebb eltompitani az agyunkat, hogy ne érezzük a lélek orditó fájdalmát, mint szembenézni és leásni a mélyére, hogy kiragadjuk azt ami a bajainkat okozza.
Ezért döntöttem én az alternativ módszer mellett. Az első és lényeges dolog a felismerés volt majd az elhatározás, hogy itt az idő változtatni. A következő lépés keresni valakit aki ebben segiteni tud egy szakembert aki útmutatást ad és vezet. Mivel már korábban is kapcsolatba kerültem a kineziológiával és olvastam is róla nekem hitet adott mert fontos hinni benne és felismerni, hogy a problémáinkat csak mi oldhatjuk meg senki más. Szóval rákerestem hol is találok ilyen szakembert majd az elsővel akit találtam felvettem a kapcsolatot és leirtam panaszaim. És lám nem az volt az első hogy jöjjön ekkor meg akkor hanem már akkor ismeretlenül is segiteni próbált. Ez rögtön pozitivum volt a számomra és bizalommal töltött el. Ezúton is köszönöm Andi hogy megmutattad van kiút és segitesz legyőzni a félelmet. Megtörtént az első kezelés majd éreztem jobban vagyok de még nem az igazi és akkor megint egy gyötrelmes éjszaka. Ismét a feszültség amihez most egy rettenetes másik érzés is társult ami még nagyobb rettegésben tart. Éppen az ablakon néztem ki mikor kezdődött az egész, mint egy villámcsapás. Jött a feszültség és vele együtt egy borzalmas gondolat is „mi lenne ha kiugranék akkor megszünne talán”. Gyorsan próbáltam elhessegetni a gondolatot, becsukatam az ablakot. Gyorsan megmentőmnek J irtam egy levelet mi a helyzet, amit egy éjszakába nyúló beszélgetés követett. Ezen az éjszakán tudatosult minden ekkor jött a felismerés a rettenetes felismerés, hogy mi okozza az egészet. Na ekkor kell az erő, hogy a tünetek elviselése mellet még ezt is el tudjuk viselni. Ekkor úgy határoztam szembe kell nézni mindennel a tünetekkel, a problémával. Egész éjjel nem aludtam csak farks szemet néztem a félelemmel, szorongással, feszültséggel és pánikkal. De ezen az éjszakán történt valami amit még nem tudom micsoda. Voltak pillanatok amikor a negativ gondolatokat hirtelen pozitivak vették át és ez nem csak gondolatban hanem érzésben is. Akkor ez egy pillanat volt. Másnap gyomorideg, gyengeség és egy újabb találkozás következett egy nagyon jó kis beszélgetéssel ami már sokkal felszabadultabb volt én úgy érzem. Ezután elindult valami amit még nem tudom micsoda de jelen pillanatban úgy érzem kaptam egy második életet.
Hosszú út áll előttem és sok tanulás vár még rám, hogy gondolkodásom teljesen átformálhassam, valóban élvezzem és boldogan éljem az életet. Egyik ismerősöm a minap azt mondta szerinte ezért a betegségekért a társdalom is felelős de erre én azt mondom nem nem barátom ezért mi vagyunk a felelősek mert ez bennünk van bennünk növekszik és tör ki. Fel kell ismernünk a problémát el kell fogadnunk majd útjára engednünk. Most sokan biztos azt mondanák mennyi marhaságot hordok itt össze, de elhiheti mindenki hogy megjártam a poklot és tudom mit beszélek mert én átéltem. Lehet bennem nagyobb az életösztön ezt nem tudom csak azt hogy vannak felsőbbrendű törvények amiket igenis észre kellene vennünk és megtanulni együtt élni velük és használni őket.
Én csak annyit mondok, engedd átélni a poklot, hogy megnyiljon előtted a boldogság kapuja!
ui: a hosszú i betűk hiányát nézzétek el nekem mert angol billentyűzetem vanJ
irta és megélte: Finta Edina
Önéletrajz Öt Tételben
írta Kissné Koós Andrea - 2009. okt 14.-án/én
Első Fejezet
Sétálok Az Utcán. Van Egy Gödör A Járdán.
Beleestem. Elveszett Vagyok És Remény Nélküli.
Azt Érzem, Ami Történt, Nem Az Én Hibám.
Egy Örökkévalóság, Amíg Kijutok A Gödörből. Tovább olvasom »
Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
írta Kissné Koós Andrea - 2009. okt 14.-án/én
„Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal. Tovább olvasom »
Meditáció a mindennapokban
írta Kissné Koós Andrea - 2009. ápr 29.-án/én
Néhány gondolatot jegyeznék le arra vonatkozóan, mire fordítsunk figyelmet a meditáció során. 
Tudományosan megalapozott tény, hogy a meditáció változásokat idéz elő az agyban. Kulcsfontosságú részeit ( érzékelési-, hallási-, látási-, belső észlelésekhez kapcsolódó területek) erősíthetjük meg a gyakorlatok kitartó alkalmazásával. Ezen agyterületek többsége a jobb féltekén helyezkedik el, ami szerepet játszik a figyelem fenntartásában. A figyelem pedig a meditáció középpontja. Természetesen a meditációnak nagyon sokféle módozata, technikája van. Az is fontos, mennyire kitartóan végezzük ezeket a gyakorlatokat. Tovább olvasom »
Mindennapi meditációnk
írta Kissné Koós Andrea - 2009. ápr 29.-án/én
A meditáció latin szó, melynek jelentése gondolkodás, elmélyedés.
A keleti vallásfilozófiák gondolatrendszerében fejlődött ki, a szerzetes-nevelésben alkalmazták lelki „tréningként”. A vallási meditáció ma is minden kultúrában jelen van, az utóbbi évtizedekben azonban a meditáció a valláson kívüli területeken is egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Nem véletlenül, hiszen a meditáció során olyan különleges lelkiállapotba kerülhetünk, amelynek segítségével leküzdhetjük bizonyos nehézségeinket, félelmeinket. Tovább olvasom »
Válság, mint ragyogó kezdet!
írta Kissné Koós Andrea - 2009. ápr 15.-án/én
Ha valaki alaposan végiggondolja saját életválságát,
s eközben egészen a gyökerekig lehatol az önismeret rögös útját járva, akkor fontos felismerésre fog szert tenni: Mások is hasonló helyzetben vannak!
Ám megijedünk, és félni kezdünk a problémáink felismerésekor, mert azt gondoljuk, egyedül vagyunk, és ez csakis velünk történik meg. A félelem pedig elrettent a cselekvéstől.
Egy boldog ember inge
írta Kissné Koós Andrea - 2009. ápr 6.-án/én
Élt egyszer egy hatalmas király, aki olyan súlyosan megbetegedett, hogy egyetlen orvos sem tudott segíteni rajta. Ekkor elküldetett birodalma legbölcsebb emberéhez és megkérdezte tőle:
“Mit tegyek, hogy visszanyerjem az egészségemet?” Tovább olvasom »
Gyermekeink érzelmi nevelése
írta Kissné Koós Andrea - 2009. márc 26.-án/én
Arisztotelész ritka tehetségként értékeli, hogy valaki ”a megfelelő személyre a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból a megfelelő módon tud haragudni”
Az említett idézettel arra szeretnék rávilágítani, hogy szülőként példamutatással, az érzelmeink, indulataink megfelelő kezelésével mi tanítjuk gyermekeinket a helyes vagy helytelen reagálási módra. Napjainkban a rohanás, a pénzhajszolás az elsődleges elfoglaltsága a legtöbb embernek. Mindenki türelmetlen, ideges, siet valahová. Tovább olvasom »
Mindig add önmagad!
írta Kissné Koós Andrea - 2009. márc 26.-án/én
Napjainkban egyre gyakoribb, hogy az emberek mások elvárásai szerint próbálják élni az életüket, miközben saját személyiségük teljes mértékben rejtve marad.
Nem mutatjuk ki az érzéseinket, elkerüljük a konfliktusokat, saját szükségleteinket semmibe vesszük, elmenekülünk a felelősségvállalás elől.
Sajnos már a gyermekeknél is érezhető, hogy nem saját indíttatásból, hanem kívülről érkező presszúra hatására cselekednek.
Az érzések elfojtása
Ha nem szentelünk figyelmet benső életünknek, előbb-utóbb elveszítjük lelkesedésünket, energiánk egyre csak fogy. Tovább olvasom »
Légy Önmagad!
írta Kissné Koós Andrea - 2009. márc 26.-án/én
Légy Önmagad!
Miért vannak benned félelmek?
Barna szemeid mélyén a Fény ragyog.
Ha megérted mi zajlik lelkedben,
Szemed is mosolyogni fog.
Ha félelmeid messze űznek,
A jó érzések is menekülnek.
Lásd meg a napfényt, a kéklő eget,
S ne kergess már sötét illúzió -felleget.
Ha szomorú a szív és fáj a szó,
Hallgass egy dalt, mi dúdolható.
Ha gyötör az érzés ne légy hallgatag,
Bízz erődben, s nem leszel ingatag.