Válság, mint ragyogó kezdet!

Ha valaki alaposan végiggondolja saját életválságát, s eközben egészen a gyökerekig lehatol az önismeret rögös útját járva, akkor fontos felismerésre fog szert tenni:    Mások is hasonló helyzetben vannak!

Ám  megijedünk, és félni kezdünk a problémáink felismerésekor, mert azt gondoljuk, egyedül vagyunk, és ez csakis velünk történik meg. A félelem pedig elrettent a cselekvéstől.

Pedig akár  fájdalmas párkapcsolati válságról, akár munkahelyi problémáról, vagy egyszerűen csak egy nyomasztó hangulati hullámvölgyről van szó: megsínylettük a külső jólét utáni fáradhatatlan loholást, és immár csak a belső békét, a megelégedettséget keressük.   Szerintem minden válsághelyzetnek ez az alapja!
Sokan, talán a legtöbben így vannak ezzel! Nézz körül ismerőseid között: találsz-e olyan embert, akinek kerek az élete? Aki elégedett azzal, amit elért? Igen? Akkor kérlek, áss bele mélyebben az életébe, kérdezd, beszélgess el vele! Olyan embereket látsz, akik valamilyen mély válságból kapaszkodtak ki a múltban és így találtak el önmagukhoz.
Tőlük, általuk kapod így első ajándékodat, a felismerést:   Nem vagyok egyedül! Mások is átéltek, vagy épp most élnek meg válsághelyzetet! Mindig van kiút, hiszen mások is megtalálták már! Ez nekem is sikerülni fog!
Minden krízis során előbb vagy utóbb szembesülünk ezekkel a felismerésekkel és követlejük a megváltó válaszokat. A válságot ugyanis akkor tudjuk megoldani, ha ezekre a kérdésekre a materializmuson és egoizmuson túllépve válaszolunk. Ettől kezdve nem kell a szenvedés, a fájdalom és krízisek útját járni. Ekkor kapod a második ajándékot, minden életválság legfontosabb üzenetét:   Saját krízised felismerésétől kezdve járhatod az öröm, a béke és boldogság útját. Mert arra születtünk, hogy értelemmel töltsük meg az életünket!

Minden válsághoz felnövünk, és utána mindig jobb jön!
Az életünkben felbukkanó problémák nem véletlenszerűen következnek be. Jól adagolt leckére hasonlítanak, amit azért kapunk, hogy tanuljunk belőle. A tanulás által pedig fejlődhetünk. Az élet mindenkinek jót akar! Csakis olyan feladatot kapunk, amit meg is tudunk oldani. Ne ijedj meg tehát a szótól: Válság. Legyen ez egy ragyogó kezdet!

A válság az emberi fejlődés része!
Egy-egy élethelyzet változását mindig válsághelyzet indítja el. Már a világra jöttünk is egy krízis , aminek meg kell felelnünk. Később a külvilág követelményei, az óvoda, iskolai beilleszkedés, a pubertáskor mélységes krízise egy sor megoldandó feladatot állít elénk. Nem ismertük eddig, nem gyűjthettünk tapasztalatokat, mégis meg kellett oldanunk. Ha ebből kikecmeregtünk, máris el kellett szakadnunk a szülői háztól és önálló életet kezdeni, vagy a párkapcsolat építésével megállni helyünket.
Minden válságot elviselhetetlen megterhelésnek élünk meg. Addig-addig tologatjuk az apróbb, megoldásra váró életfeladatokat, amíg összegyűlve nyakunkba szakadva rákényszerítenek bennünket szembenézni velük.
Mindaddig érezhetjük „mókuskeréknek”, míg ráébredünk leckénkre és valami fontos nem változik meg bennünk: tudatunk tartása és látása. Amíg valódi énünket nyomatékosan nem juttatjuk kifejezésre.
Ám hogy ezt mikor, milyen módon, milyen lépésekkel tesszük meg, arról mi magunk határozunk. Ebben áll egyéni szabadságunk és egyéni sorsunk!

A válság döntést követel!
Dőlj most hátra néhány percre és gondold végig életed minden területét!  Vizsgáld meg szakmai, egészségi, szellemi fejlődésed! Keresd meg a leckéket hol, hányszor kaptad?  Hogyan élted meg?  Miként reagáltál eddig rá?  Ha egyszer felismered a körforgást, meglepő gyorsasággal tudsz továbblépni.  Életed harmonikussá, kellemessé válik és jól fogod magad érezni a bőrödben.
Persze el lehet menni a feladat mellett és eljátszani, hogy nem is vettük észre. Ekkor azonnal beindul a mókuskerék mindaddig, míg meg nem tesszük az első lépést előre.
Emlékeztetlek: Nem vagy egyedül! Csak nézz körül, kérdezz, nyisd ki az ablakot! Sőt, kérhetsz segítséget is bátran!

„Ha rendet akarsz tenni az országodban,
Rendet kell tenned a tartományokban.
Ha rendet akarsz tenni a tartományokban,
Rendet kell tenned a városokban.
Ha rendet akarsz tenni a városokban,
Rendet kell tenned a családokban is.
Ha rendet akarsz tenni a családokban,
Rendet kell tenned a családodban is.
Ha rendet akarsz tenni a saját családodban,
Rendet kell tenned önnön magadban is!”