Egy új korszak gyermekei: az Indigók

Megfigyelték, egyre több gyermek viselkedik feltűnően másképp a világban. Nem tudnak már az “általános normákhoz” alkalmazkodni olyan könnyen, mint az előző generációk. Őket az Új korszak gyermekeinek nevezik: Indigóknak.
Személyiségjegyeik, tulajdonságaik a felnőttek számára újak, szokatlanok. Ezért okoznak nehézséget a nevelésben, megközelítésükben.
Mind szülőnek, pedagógusnak, szakembernek feladatot és felelősséget jelent, hogy átgondolják az eddigi elveket és újfajta látásmódba helyezve e kérdéskört, másképp bánjanak a gondjaikra bízott gyerkőkkel.
Óvodában, iskolában, de még az otthoni nevelésben is rengeteg jele mutatkozik annak, hogy az “új” gyerekek valóban “egészen mások”.

• Rendkívül érzékenyek, könnyen elsírják magukat.
• Őszinték, nyíltak és szabadok.
• Pontosan tudják, hogy több létezik annál, mint amit látunk, tisztában vannak az élet igazságával, azzal, hogy a világegyetemben minden mindennel összefügg.
• Idő, tér, távolság és forma számukra nem elkülönülő dolgok.
• Vallják: az anyag és a fizikai élet illúziók, az élet energiából – élő tudatból áll.
• Fizikai test megújításához kevesebb alvásra van szükségük.
• Egyensúlyban akarnak élni önmagunkkal és környezetünkkel.
• Mind az öt érzékszervük nagyon jól fejlett, ezért a felfokozott érzékenységük miatt könnyen sérülhetnek.
• Nagyon érzékenyek a táplálékra (természetesen, és organikusan termesztett élelmiszerek megfelelőek).
• Nem fogadnak el olyan embereket vezetőjükül, aki nem ugyan olyan etikai nézeteket vall, mint ők maguk, még szociális nyomás esetén sem rendelődnek alá ilyen embereknek
• Magasabb elvek szerint tudnak csak létezni, tudják mi a helyes és mi nem – így a fegyelmezés nem működik a régi szabályok szerint (bűn és büntetés), éppen ezért ha nem engedjük, hogy saját belátásaik szerint cselekedjenek, ellenérzést váltunk ki belőlük, depresszívek, önpusztítóak lehetnek.
• Komplex tudásúak, mérhetetlen tudásszomj van bennük.
• Hagyományos iskolarendszer nem köti le őket, nehezen tudnak azonosulni a poroszos tanítással, a nem spirituális tanokkal, igénylik a világos struktúrát.
• Igen fejlett az igazságérzetük, gyengébb társaikat, embereket óvnák, védelmeznék.
• Érzékelnek magasabb minőségeket, rezgéseket, entitásokat – láthatatlan barátaikkal beszélgethetnek, amiért élénk fantáziájúnak skatulyázzák őket…
• Hatalmas életfeladattal, küldetéssel érkeztek, nagy az elkötelezettségük az Új Energiák iránt, a Föld Bolygó iránt érzett mély szeretet él bennük.
• Velük szemben azonban egy ellenségesen viselkedő világ áll, ahol még a környezetük sem ismeri el őket. , kívülállóként, rendbontóként kezelik őket

A legfontosabb, amit ezekkel a gyerekekkel kapcsolatban meg kell értenünk, hogy fejleszteniük kell személyiségüket és jellemüket, mert helytelen irányítással inkább személyiségük árnyoldalai erősödnek.
Mivel mindkét irányban nyitva áll az út, szülők, pedagógusok és az egész világ feladata tudatosítani a lehetőségeket !

• A környezet kell, hogy változzon (szülő, nagyszülő, pedagógus).
• A felelősségünk abban áll, melyik utat választjuk.
• Teret kell adnunk, hogy megtalálják életfeladatukat, hogy érzelmileg és szellemileg azonosulni tudjanak vele.
• Segítség kell nyújtanunk abban, hogy megtapasztalhassák az életet és meg kell nekik adnunk azt a szabadságot, ami a belső önvalójuk felfedezéséhez szükséges.
• Engedjük, hogy hitük szerint cselekedjenek.
• Fejlesszük személyiségüket, jellemüket, hiszen ők a mi jövőnk.
• A feltétel nélküli szeretet és bizalom a legmegfelelőbb háttér melyet kaphatnak.

A gyerekek a jövő!! Húsz év múlva ők határozzák meg a világot. Ahhoz, hogy megtapasztalják önmagukat, teret kell engednünk nekik. Szabadságot, hitet és megtapasztalást!

“A gyerekek legfőbb, kiapadhatatlan forrásaink.”
– A Dalai Láma –