Mindannyiunk számára nagy kihívás a serdülőkor. A legtöbb szülő szorongással vegyes kíváncsiságot érez, amikor rádöbben, hogy gyermeke életébe is beköszöntött a klasszikusan nehéz időszak: a kamaszkor, megjelennek a kamaszkor problémái. Mire egy gyermek serdülővé válik, a szülei már szereztek némi tapasztalatot a környezetükben élő, kamasz gyermeket nevelő családok konfliktusaiból. A látottak alapján rendszerint nem repesnek az örömtől, amikor a gyermekük kamaszodni kezd. Sok gyermek gond és különösebb bajok nélkül felnőtté érik, némelyik családban viszont meglehetősen nagy viharokat kavarnak a kamaszévek.

A gyermek rendszerint egész addigi életében soha nem okoz annyi fejfájást szüleinek, mint kamaszkorában. Ennek az oka, hogy a kamaszkor problémái nagyobb horderejűek, mint a gyermekkori gondok. A kisgyermekes szülők megosztják egymással a gondjaikat. A kamasz gyermeket nevelő szülők bezárkóznak, gyakran magukra maradnak a kérdéseikkel, kétségeikkel. Ez érthető is, hiszen egy szülő könnyebben bevallja, hogy étvágytalan, vagy sírós a babája, mint azt, hogy a gyermeke titokban cigarettázik, alkoholt kóstolgat, nem jött haza éjszakára, és ordenáré módon beszél.

A serdülő gyermek szülei ritkán jutnak hathatós segítséghez. Ennek két alapvető oka is van. Az egyik, hogy a szülők úgy érzik, elrontottak valamit, ha gond van a gyermekükkel. Ezért nem beszélnek a problémájukról, gyakran egyenesen elszigetelik magukat, talán mert úgy érzik, ha megosztják másokkal a gondjaikat, akkor szembesülniük kell azzal, hogy hibát követtek el a nevelés során. Pedig erről a legtöbb esetben szó sincs.

Természetes, hogy a szülő szeretne legjobb anyuka és apuka lenni. Minden tőlük telhetőt meg is tesznek ezért. Amikor aztán a gyermekük elkezd más lenni, mint amilyen eddig volt, a szülők kétségbe esnek. Hol rontottam el? Teszik fel maguknak nap mint nap a kérdést. A szülők önmagukat, vagy egymást hibáztatják a problémákért. Attól félnek, valamit elmulasztottak, vagy nem vettek észre. Nem tudják, hogy ezek a jelek azoknak a változásoknak a következményei, amelyek a serdülők életében törvényszerűen bekövetkeznek.

A másik alapvető ok a kamaszkorban törvényszerűen bekövetkező változásokban keresendő. A gyermek testi fejlődése felgyorsul, hormonháztartása alapvetően megváltozik. Nemi érése lezárul és ez alapvető lelki változásokkal is együtt jár. A kamasznak szembe kell néznie a családon kívüli világ elvárásaival, a nyilvános megmérettetés megpróbáltatásaival. Meg kell tanulnia önálló döntéseket hozni, ki kell alakítania saját identitását.

El kell fogadnunk, hogy a serdülés normális folyamat, a gondot azok a kölcsönös félreértések okozhatják, amelyek a serdülőt és a környezetét összefűzik.

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a kamasz gyermekünkkel támadt konfliktusainkat, meg kell ismernünk és meg kell értenünk, milyen változások történnek gyermekünk fejlődésében.

Nincs még egy korszaka az emberi életnek, amely ennyi változást hozna ilyen rövid idő alatt.
Ahhoz, hogy jó szülő módjára tudjunk segíteni a kamasz gyermekünknek, gyakran saját zavarunkat és gátlásainkat kell legyőznünk.

A legfontosabb dolog a szeretet a nevelésükben. Ezt azonban már másképp kell kifejeznünk, mint ahogy kisgyermekkorukban tettük. Fontos az is, hogy több generáció tapasztalatát eljuttassuk gyermekeinkhez. A nagyszülők is elmesélhetik, hogy milyen is volt az Ő korukban kamasznak lenni, – persze nem úgy, hogy „bezzeg az én időmben”. Szeretetbe csomagolva fiataljaink biztosan, szívesen meghallgatnak néhány történetet, anekdotát, (de csak óvatosan, ne essünk túlzásokba).
A tinédzsereket a függetlenségvágy és az identitáskeresés mozgatja. Az önkifejezés módja nem változott jelentősen: a zene, a tánc, a divat, múló hóbortok, kapcsolatok. A stílus változott, más (a szülőkétől eltérő) stílus keresésével  fejezik ki önmagukat és függetlenségüket.
Testük változása félelemmel, aggodalommal tölti el Őket: vajon hogy fog majd kinézni, milyen lesz a hangja, a külseje, az alakja, a magassága? A szembetűnő testi változásokkal egyidőben, óriási intellektuális fejlődés is végbemegy bennük. Megváltozik gondolkodásmódjuk, kisgyermekként csak konkrét cselekvésekre és eseményekre koncentráltak, kamaszként már elvont fogalmakon kezdenek töprengeni (igazság, becsületesség, hűség). El tudják képzelni, milyen lenne, ha az események másképp alakultak volna.
Logikusan gondolkodóvá válnak, értik és látják az ok-okozati összefüggéseket, mondanivalóikat alátámasztják érvekkel. Ha mi, szülők ezt észrevesszük és megértjük, érdekes, komoly, izgalmas beszélgetésekben lehet részünk. Viszont ha nem, viszonyunk ellenségessé, közömbössé válhat és gyermekünk más közegben bontakoztatja ki Önmagát. Társaságbeli kapcsolatteremtés során fontos egymás nézőpontjának megismerése, problémák felvetése, megvitatása, hiszen hozzánk, felnőttekhez hasonlóan Ők is azokkal barátkoznak inkább, akik hasonló nézőponton állnak, egyetértenek velük.

Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy döntéseiknek következményei vannak. Döntési helyzetekben kínáljunk fel nekik több alternatívát és hagyjuk Őket saját választásuk következményeiből tanulni. Akkor segítsünk nekik, ha kérik, és ne felejtsük, hogy nincs szükségük kioktatásra. Beszéljük meg velük problémáikat, biztosítsuk Őket arról, hogy mellettük állunk és számíthatnak ránk, amikor szükségét érzik.

A szülő-kamasz konfliktus esetén, érdemes szakemberhez fordulni (kineziológushoz), aki segít kibogozni a szálakat, hogy mindkét fél nézőpontját megismerve, közösen megtaláljuk a megoldást, kinek miben kell változtatnia magatartásán, hozzáállásán, hogy a nézeteltérések elsimuljanak

Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem,mert ezáltal érzem magam biztonságban.

Ne engedd ,hogy rossz szokásokat szedjek fel ! Te vagy az egyetlen ,aki ezekre még idejekorán figyelmeztetsz.

Ne viselkedj úgy velem mintha fiatalabb lennék,mint valójában vagyok ! Ezzel csak azt éred el,hogy ostoba módon ,,nagy”-ként próbálok majd viselkedni.

Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el , ha kettesben elmagyarázod , hogy mit hibáztam.Ne tégy úgy mintha a hibáim bűnök lennének ! A kettő összevetése megzavarja bennem az értékek tanulását.

Ne védj meg cselekedetem következményeitől!Néha szükségem van arra,hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam meg a következményeket.

Ne vedd rossz néven,ha azt mondom , hogy “nem szeretlek” ! Legtöbbször nem te vagy az akit nem szeretek , hanem a hatalmat ami akadályoz , hogy kedvem szerint cselekedjek.

Ne törődj sokat apró egészségügyi panaszaimmal!Néha csak azt szeretném elérni,hogy odafigyeljenek rám.

Ne korholj állandóan ! Ha folyton zsörtölődsz , csak úgy tudok védekezni , hogy süketnek tettetem magam.

Ne felejtsd el ,hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam ! Ezért néha úgy tűnik , mintha nem lennék becsületes.

Ne rázz le , ha kérdésekkel fordulok Hozzád! Ha nem válaszolsz , egy idő után azt veszed majd észre,hogy abbahagyom a kérdéseket és máshol keresek választ a kérdéseimre.

Légy következetes ! Ha nem vagy az , zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned .

Ne mond nekem azt,hogy a félelmeim butaságok!Nagyon is valósak ezek a félelmek,és csak úgy tudsz segíteni nekem,ha megpróbálsz megérteni.

Sose tégy úgy mintha tökéletesen tévedhetetlen lennél !Túlságosan nagy lesz a csalódottságom,amikor rájövök,hogy nem vagy az .

Ne gondold , hogy elveszted a tekintélyedet ,ha bocsánatot kérsz tőlem ! Ez inkább meleg érzéseket kelt bennem.

Ne feleljtsd el ,szeretek kísérletezni ! Kérlek,nyugodj bele próbálkozásaimba,nemtudok meglenni ezek nélkül.

Ne felejtsd el,hogy gyorsan felnövök! Biztos nehéz Neked lépést tartani velem,de kérlek,legalább próbáld meg.

Ne felejtsd el,hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül.Talán nem is kell ezt neked hangoztatnom! Vagy mégis?

Kérlek tartsd magad jó kondícióban! Szükségem van rád!