• Rendkívül érzékenyek, könnyen elsírják magukat.
• Őszinték, nyíltak és szabadok.
• Pontosan tudják, hogy több létezik annál, mint amit látunk, tisztában vannak az élet igazságával, azzal, hogy a világegyetemben minden mindennel összefügg.
• Idő, tér, távolság és forma számukra nem elkülönülő dolgok.
• Vallják: az anyag és a fizikai élet illúziók, az élet energiából – élő tudatból áll.
• Fizikai test megújításához kevesebb alvásra van szükségük.
• Egyensúlyban akarnak élni önmagunkkal és környezetünkkel.
• Mind az öt érzékszervük nagyon jól fejlett, ezért a felfokozott érzékenységük miatt könnyen sérülhetnek.
• Nagyon érzékenyek a táplálékra (természetesen, és organikusan termesztett élelmiszerek megfelelőek).
• Nem fogadnak el olyan embereket vezetőjükül, aki nem ugyan olyan etikai nézeteket vall, mint ők maguk, még szociális nyomás esetén sem rendelődnek alá ilyen embereknek
• Magasabb elvek szerint tudnak csak létezni, tudják mi a helyes és mi nem – így a fegyelmezés nem működik a régi szabályok szerint (bűn és büntetés), éppen ezért ha nem engedjük, hogy saját belátásaik szerint cselekedjenek, ellenérzést váltunk ki belőlük, depresszívek, önpusztítóak lehetnek.
• Komplex tudásúak, mérhetetlen tudásszomj van bennük.
• Hagyományos iskolarendszer nem köti le őket, nehezen tudnak azonosulni a poroszos tanítással, a nem spirituális tanokkal, igénylik a világos struktúrát.
• Igen fejlett az igazságérzetük, gyengébb társaikat, embereket óvnák, védelmeznék.
• Érzékelnek magasabb minőségeket, rezgéseket, entitásokat – láthatatlan barátaikkal beszélgethetnek, amiért élénk fantáziájúnak skatulyázzák őket…
• Hatalmas életfeladattal, küldetéssel érkeztek, nagy az elkötelezettségük az Új Energiák iránt, a Föld Bolygó iránt érzett mély szeretet él bennük.
• Velük szemben azonban egy ellenségesen viselkedő világ áll, ahol még a környezetük sem ismeri el őket. , kívülállóként, rendbontóként kezelik őket

A legfontosabb, amit ezekkel a gyerekekkel kapcsolatban meg kell értenünk, hogy fejleszteniük kell személyiségüket és jellemüket, mert helytelen irányítással inkább személyiségük árnyoldalai erősödnek.
Mivel mindkét irányban nyitva áll az út, szülők, pedagógusok és az egész világ feladata tudatosítani a lehetőségeket !

• A környezet kell, hogy változzon (szülő, nagyszülő, pedagógus).
• A felelősségünk abban áll, melyik utat választjuk.
• Teret kell adnunk, hogy megtalálják életfeladatukat, hogy érzelmileg és szellemileg azonosulni tudjanak vele.
• Segítség kell nyújtanunk abban, hogy megtapasztalhassák az életet és meg kell nekik adnunk azt a szabadságot, ami a belső önvalójuk felfedezéséhez szükséges.
• Engedjük, hogy hitük szerint cselekedjenek.
• Fejlesszük személyiségüket, jellemüket, hiszen ők a mi jövőnk.
• A feltétel nélküli szeretet és bizalom a legmegfelelőbb háttér melyet kaphatnak.

A gyerekek a jövő!! Húsz év múlva ők határozzák meg a világot. Ahhoz, hogy megtapasztalják önmagukat, teret kell engednünk nekik. Szabadságot, hitet és megtapasztalást!

“A gyerekek legfőbb, kiapadhatatlan forrásaink.”
– A Dalai Láma –

Az említett idézettel arra szeretnék rávilágítani, hogy szülőként példamutatással, az érzelmeink, indulataink megfelelő kezelésével mi tanítjuk gyermekeinket a helyes vagy helytelen reagálási módra. Napjainkban a rohanás, a pénzhajszolás az elsődleges elfoglaltsága a legtöbb embernek. Mindenki türelmetlen, ideges, siet valahová.
Nincs idő egymásra, nincs idő a gyerekekre, nagyok az elvárások és az igények. Ezt alakítjuk ki bennük is, már kisgyermekkorban. Reggel sietünk az óvodába, majd az iskolába, délutánonként a külön programokra, aztán haza leckét írni. Túlhajszoljuk Önmagunkat és gyermekeinket is. Az utóbbi hetekben többször előfordultak lövöldözések iskolákban, igaz ez Amerikában esett meg. Sajnos hazánk sem maradt ki a tragédiák sorából, amikor fiatalkorúak bántalmazták társukat, melynek visszafordíthatatlan következménye lett. De nem kellene, hogy vérmérsékletünk a végzetünk legyen! Gyermekeinket tanítsuk meg indulataik kezelésére és érzelmeik kifejezésre juttatására egyaránt. A ma felnövő generáció az előzőnél világszerte hajlamosabb az érzelmi zavarokra: magányra, depresszióra, dühre, féktelenségre, idegességre, szorongásra, indulatosságra, agresszióra. Szükség van tehát az érzelmi nevelésre: az önismeret, önkontroll, az empátia, odafigyelés a másikra, a konfliktuskezelés és az együttműködés elsajátítására.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Az érzelmeink lényegében egytől-egyig cselekvésre való indíttatások, az evolúció által belénk rögzült, azonnal bevethető minták, melyeket a szocializációnk során egyénibbé tettünk. A bennünk kiváltódott érzelmeknek megvan a maguk sajátos biokémiai folyamata.
Fontos, hogy szülőként már kicsi korban megkezdjük gyermekeink érzelmi nevelését is. Sok türelemmel, toleranciával, példamutatással tegyük mindezt. Az érzelmek megnevezése és arckifejezéshez kötése alapvető cél, mert ha nem vagyunk képesek egyértelműen felismerni, leolvasni a másik személy arcáról az érzelmeket, komoly bajba kerülhetünk. Ha tévesen értelmezünk, például ellenséges reakciónak vélhetünk egy semleges jelzést, melyre akár agresszíven is reagálhatunk. Viselkedés viselkedést szül. Az érzelmi nevelést ösztönösen, csecsemő korban elkezdjük gyermekeinkkel. A picik dühödt sírásából nyilvánvaló, hogy igen heves érzelmeik vannak. Anyaként keressük, mit tehetünk értük, hogyan nyugtassuk meg Őket. A hisztis korszakot könnyebb elviselni, ha következetesek és türelmesek maradunk. Játék közben sokat taníthatjuk gyermekeinket az érzelmeik megfogalmazására és kifejezésére, még csak ösztönösen. Meseolvasás közben, mesefilm nézésekor is végigelemezhető, melyik szereplő mit érezhetett, és a gyerekek mit tettek volna a szereplő helyében. A gyerkők élvezni fogják ezeket a beszélgetéseket! A gyerekeknek 5-6 éves korukra meg kell tanulniuk felismerni és megfogalmazni az alapérzelmeket. Az öröm, a bánat, a düh, a félelem, a meglepetés és az undor mind olyan érzés, melyet átéltek életük során. Érzelmi kitöréskor fogalmaztassuk meg velük érzéseiket és legyünk segítségükre azok beazonosításában. Gyermekeinkre 4 éves korukban általában jellemző életkori sajátosság a ?nagyotmondás?. 5 éves korukra a szerénységnek utat nyitó önismeret kialakulása veszi kezdetét. Óvodáskor vége, iskoláskor kezdete a társas érzelmek kialakulásának időszaka: szerénység, féltékenység, gőg, bizonytalanság, irigység és az önbizalom segít abban, hogy másokkal össze tudják mérni magukat. Az iskoláskor időtartama alatt megtanulja magát ?értékelni, besorolni?: népszerűségét, vonzerejét, tudását másokéval összehasonlítani. 6-14 éves korig az iskola egy ?próbaterep?, meghatározó élmény a serdülőkorra nézve, hiszen javarészt az ott elért sikerek, illetve sikertelenségek kihatnak a gyermek önértékelésére. A kudarc önsors rontásba csaphat át, mellyel gyermekünk egész életén át, ronthatja a saját esélyeit. Fontos még, hogy ebben a korban megtanulja késleltetni a vágyteljesítést, kialakuljon benne a társas felelősségérzet, kordában tudja tartani érzelmeit és optimistán tekintsen a világra. A középiskolába való átlépés a gyermekkor végét is jelenti.

Kamaszaink ebben a korszakukban találkoznak először az alkohol, a drog, a dohányzás, a szexualitás kísértésével. Fontos, hogy bizalommal fordulhasson a szüleihez. Az önbizalmuk erősítése, az önismeret, a fejlődni tudás képességének erősítése a szülő és az iskola közös feladata.
Indulataik kezelésére tanítsuk meg Őket. Fejlődéspszichológus szakemberek „közlekedési lámpa” kontrollját hasznosnak és könnyen elsajátíthatónak tartom:

ˇ Piros: 1. Állj! Higgadj le, gondolkozz, mielőtt lépnél!
ˇ Sárga: 2. Fogalmazd meg, mi a gond és mit érzel!
ˇ 3. Tűzz ki pozitív célt!
ˇ 4. Találj ki több lehetséges megoldást!
ˇ 5. Gondold végig a következményeiket!
ˇ Zöld: 6. Törekedj a legjobb terv megvalósítására!

Mindannyiunk számára nagy kihívás a serdülőkor. A legtöbb szülő szorongással vegyes kíváncsiságot érez, amikor rádöbben, hogy gyermeke életébe is beköszöntött a klasszikusan nehéz időszak: a kamaszkor, megjelennek a kamaszkor problémái. Mire egy gyermek serdülővé válik, a szülei már szereztek némi tapasztalatot a környezetükben élő, kamasz gyermeket nevelő családok konfliktusaiból. A látottak alapján rendszerint nem repesnek az örömtől, amikor a gyermekük kamaszodni kezd. Sok gyermek gond és különösebb bajok nélkül felnőtté érik, némelyik családban viszont meglehetősen nagy viharokat kavarnak a kamaszévek.

A gyermek rendszerint egész addigi életében soha nem okoz annyi fejfájást szüleinek, mint kamaszkorában. Ennek az oka, hogy a kamaszkor problémái nagyobb horderejűek, mint a gyermekkori gondok. A kisgyermekes szülők megosztják egymással a gondjaikat. A kamasz gyermeket nevelő szülők bezárkóznak, gyakran magukra maradnak a kérdéseikkel, kétségeikkel. Ez érthető is, hiszen egy szülő könnyebben bevallja, hogy étvágytalan, vagy sírós a babája, mint azt, hogy a gyermeke titokban cigarettázik, alkoholt kóstolgat, nem jött haza éjszakára, és ordenáré módon beszél.

A serdülő gyermek szülei ritkán jutnak hathatós segítséghez. Ennek két alapvető oka is van. Az egyik, hogy a szülők úgy érzik, elrontottak valamit, ha gond van a gyermekükkel. Ezért nem beszélnek a problémájukról, gyakran egyenesen elszigetelik magukat, talán mert úgy érzik, ha megosztják másokkal a gondjaikat, akkor szembesülniük kell azzal, hogy hibát követtek el a nevelés során. Pedig erről a legtöbb esetben szó sincs.

Természetes, hogy a szülő szeretne legjobb anyuka és apuka lenni. Minden tőlük telhetőt meg is tesznek ezért. Amikor aztán a gyermekük elkezd más lenni, mint amilyen eddig volt, a szülők kétségbe esnek. Hol rontottam el? Teszik fel maguknak nap mint nap a kérdést. A szülők önmagukat, vagy egymást hibáztatják a problémákért. Attól félnek, valamit elmulasztottak, vagy nem vettek észre. Nem tudják, hogy ezek a jelek azoknak a változásoknak a következményei, amelyek a serdülők életében törvényszerűen bekövetkeznek.

A másik alapvető ok a kamaszkorban törvényszerűen bekövetkező változásokban keresendő. A gyermek testi fejlődése felgyorsul, hormonháztartása alapvetően megváltozik. Nemi érése lezárul és ez alapvető lelki változásokkal is együtt jár. A kamasznak szembe kell néznie a családon kívüli világ elvárásaival, a nyilvános megmérettetés megpróbáltatásaival. Meg kell tanulnia önálló döntéseket hozni, ki kell alakítania saját identitását.

El kell fogadnunk, hogy a serdülés normális folyamat, a gondot azok a kölcsönös félreértések okozhatják, amelyek a serdülőt és a környezetét összefűzik.

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a kamasz gyermekünkkel támadt konfliktusainkat, meg kell ismernünk és meg kell értenünk, milyen változások történnek gyermekünk fejlődésében.

Nincs még egy korszaka az emberi életnek, amely ennyi változást hozna ilyen rövid idő alatt.
Ahhoz, hogy jó szülő módjára tudjunk segíteni a kamasz gyermekünknek, gyakran saját zavarunkat és gátlásainkat kell legyőznünk.

A legfontosabb dolog a szeretet a nevelésükben. Ezt azonban már másképp kell kifejeznünk, mint ahogy kisgyermekkorukban tettük. Fontos az is, hogy több generáció tapasztalatát eljuttassuk gyermekeinkhez. A nagyszülők is elmesélhetik, hogy milyen is volt az Ő korukban kamasznak lenni, – persze nem úgy, hogy „bezzeg az én időmben”. Szeretetbe csomagolva fiataljaink biztosan, szívesen meghallgatnak néhány történetet, anekdotát, (de csak óvatosan, ne essünk túlzásokba).
A tinédzsereket a függetlenségvágy és az identitáskeresés mozgatja. Az önkifejezés módja nem változott jelentősen: a zene, a tánc, a divat, múló hóbortok, kapcsolatok. A stílus változott, más (a szülőkétől eltérő) stílus keresésével  fejezik ki önmagukat és függetlenségüket.
Testük változása félelemmel, aggodalommal tölti el Őket: vajon hogy fog majd kinézni, milyen lesz a hangja, a külseje, az alakja, a magassága? A szembetűnő testi változásokkal egyidőben, óriási intellektuális fejlődés is végbemegy bennük. Megváltozik gondolkodásmódjuk, kisgyermekként csak konkrét cselekvésekre és eseményekre koncentráltak, kamaszként már elvont fogalmakon kezdenek töprengeni (igazság, becsületesség, hűség). El tudják képzelni, milyen lenne, ha az események másképp alakultak volna.
Logikusan gondolkodóvá válnak, értik és látják az ok-okozati összefüggéseket, mondanivalóikat alátámasztják érvekkel. Ha mi, szülők ezt észrevesszük és megértjük, érdekes, komoly, izgalmas beszélgetésekben lehet részünk. Viszont ha nem, viszonyunk ellenségessé, közömbössé válhat és gyermekünk más közegben bontakoztatja ki Önmagát. Társaságbeli kapcsolatteremtés során fontos egymás nézőpontjának megismerése, problémák felvetése, megvitatása, hiszen hozzánk, felnőttekhez hasonlóan Ők is azokkal barátkoznak inkább, akik hasonló nézőponton állnak, egyetértenek velük.

Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy döntéseiknek következményei vannak. Döntési helyzetekben kínáljunk fel nekik több alternatívát és hagyjuk Őket saját választásuk következményeiből tanulni. Akkor segítsünk nekik, ha kérik, és ne felejtsük, hogy nincs szükségük kioktatásra. Beszéljük meg velük problémáikat, biztosítsuk Őket arról, hogy mellettük állunk és számíthatnak ránk, amikor szükségét érzik.

A szülő-kamasz konfliktus esetén, érdemes szakemberhez fordulni (kineziológushoz), aki segít kibogozni a szálakat, hogy mindkét fél nézőpontját megismerve, közösen megtaláljuk a megoldást, kinek miben kell változtatnia magatartásán, hozzáállásán, hogy a nézeteltérések elsimuljanak

Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem,mert ezáltal érzem magam biztonságban.

Ne engedd ,hogy rossz szokásokat szedjek fel ! Te vagy az egyetlen ,aki ezekre még idejekorán figyelmeztetsz.

Ne viselkedj úgy velem mintha fiatalabb lennék,mint valójában vagyok ! Ezzel csak azt éred el,hogy ostoba módon ,,nagy”-ként próbálok majd viselkedni.

Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el , ha kettesben elmagyarázod , hogy mit hibáztam.Ne tégy úgy mintha a hibáim bűnök lennének ! A kettő összevetése megzavarja bennem az értékek tanulását.

Ne védj meg cselekedetem következményeitől!Néha szükségem van arra,hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam meg a következményeket.

Ne vedd rossz néven,ha azt mondom , hogy “nem szeretlek” ! Legtöbbször nem te vagy az akit nem szeretek , hanem a hatalmat ami akadályoz , hogy kedvem szerint cselekedjek.

Ne törődj sokat apró egészségügyi panaszaimmal!Néha csak azt szeretném elérni,hogy odafigyeljenek rám.

Ne korholj állandóan ! Ha folyton zsörtölődsz , csak úgy tudok védekezni , hogy süketnek tettetem magam.

Ne felejtsd el ,hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam ! Ezért néha úgy tűnik , mintha nem lennék becsületes.

Ne rázz le , ha kérdésekkel fordulok Hozzád! Ha nem válaszolsz , egy idő után azt veszed majd észre,hogy abbahagyom a kérdéseket és máshol keresek választ a kérdéseimre.

Légy következetes ! Ha nem vagy az , zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned .

Ne mond nekem azt,hogy a félelmeim butaságok!Nagyon is valósak ezek a félelmek,és csak úgy tudsz segíteni nekem,ha megpróbálsz megérteni.

Sose tégy úgy mintha tökéletesen tévedhetetlen lennél !Túlságosan nagy lesz a csalódottságom,amikor rájövök,hogy nem vagy az .

Ne gondold , hogy elveszted a tekintélyedet ,ha bocsánatot kérsz tőlem ! Ez inkább meleg érzéseket kelt bennem.

Ne feleljtsd el ,szeretek kísérletezni ! Kérlek,nyugodj bele próbálkozásaimba,nemtudok meglenni ezek nélkül.

Ne felejtsd el,hogy gyorsan felnövök! Biztos nehéz Neked lépést tartani velem,de kérlek,legalább próbáld meg.

Ne felejtsd el,hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül.Talán nem is kell ezt neked hangoztatnom! Vagy mégis?

Kérlek tartsd magad jó kondícióban! Szükségem van rád!

Veszteségek feldolgozása
Fontos, hogy a válás miatt érzett szomorúságát minden családtag kifejezhesse. Ez mindenkinek veszteség, lehessen miatta szomorkodni, beszélni róla. Fel nem dolgozott problémákat a gyermek magára vállalja, aminek lelki sérülés a következménye. Kérhetik a szülők a támogató segítséget szakemberektől.

Nyílt kérdések és válaszok
A gyerekek kérdéseire életkoruknak megfelelő szinten, érthetően, egyértelműen kell válaszolni. A gyerekek leggyakoribb kérdései:
Már nem szeretitek egymást?
Miért váltok el?
Hol és hogyan, kivel fogok lakni, lesz-e helyem apunál/anyunál? Hol lesz az ágyam, az asztalom stb.?
Ki visz óvodába, iskolába?
Milyen gyakran találkozom apuval/anyuval?
Fontos, hogy a válaszok segítsék a gyerek eligazodását, biztonságérzetét a változások közepette. Nagyon konkrétan, természetesen, nyíltan, egységesen adják meg a szülők a gyerekek kérdéseire a választ, kiemelve a legfontosabbat, hogy csak ők válnak el, gyerekükkel való kapcsolatuk egy életre szól.

A házasság befejezése egy új fejezet kezdete is egyben, ami, ha a felek törekednek a veszteség feldolgozására és az új együttműködés kialakítására, akár jobb helyzetet is eredményezhet: kevesebb feszültséggel, veszekedéssel járhat. Nem szabad elfelejteni, hogy csak a párkapcsolat szűnik meg, a szülői kapcsolat viszont örökké tart. Ha bekövetkezett az elkerülhetetlen, a gyerek a válásból is tanulhat: egy megfelelő befejezési minta alapjául szolgálhat gyermekeinknek a leválás gyakorlásában, veszteségei, kudarcai feldolgozásában.