A környezet
Meditációs gyakorlatba csak akkor kezdjünk, ha biztos, hogy legalább egy órán át minden külső zavaró körülmény kizárásával egyedül maradhatunk. A megzavart, megszakított meditáció kedvezőtlen hatású lehet lelkiállapotunkra, irritál, nyugtalanná tehet. A meditációra alkalmas környezetnek csöndesnek kell lennie. Lehet zárt helyiség vagy szabad ég alatt egy csendes tisztás, a kert egy rejtett sarka stb. Fontos, hogy ne lássanak és ne halljanak minket.
Kereshetünk számunkra megnyugtató zenei aláfestést, lágy dallamokat, amik segítik az ellazulást.
Attitűd és pszichés állapot
Tekintsük a meditációt saját legbelső ügyünknek, amihez senkinek semmi köze nincsen. Ezért ne dicsekedjünk azzal, hogy meditációs gyakorlatokat végzünk. Csak a nyugodt lelkiállapot alkalmas meditációra. Ha izgatottak, fáradtak, szorongók vagyunk; ha a nap folyamán veszekedésekre, indulatkitörésekre került sor; ha olyan eseményeket éltünk át, amelyek szélsőségesen megijesztettek, felbosszantottak minket – halasszuk el a meditációt. Ez azt jelenti, hogy a meditációra tudatosan készülnünk kell!
Testi feltételek
Meditációt csak zavartalan testi közérzet esetén lehet végezni. Betegség, láz, fejfájás, nátha stb. – mond olyan tényezők, amelyek megakadályozzák a sikeres meditációt. Ugyanígy kerülnünk kell, hogy éhesek, szomjasak vagy ellenkezőleg, túlságosan jóllakottak, álmosak legyünk. A meditáció napján ne fogyasszunk alkoholt, ne szedjünk nyugtatókat, ne igyunk sok erős kávét vagy teát. Arra is ügyelnünk kell, hogy a meditáció közben ne jelentkezzenek egyéb testi szükségletek sem.
A testhelyzet
A meditációt általában ülve végezzük, földre terített takarón, kényelmesen keresztbe vetett lábakkal. Testtartásunk, gerincünk egyenes – fejünket is egyenesen tartjuk.  Természetesen választhatunk más, számunkra kényelmes testhelyzetet is, mint pl.  hason vagy hanyatt fekve.
Gondolati masszázs
Erősen a testünkre koncentrálva, képzeletben lazára “masszírozzuk” izmainkat. Elindulunk a fejünktől. A homlok, a halántékok, a tarkó, majd a nyak izmai következnek, azután a vállak, a két kar felülről lefelé az ujjak hegyéig. Azután mellkasunk, hátunk, hasunk, combunk, térdünk, lábunk és lábfejünk izmain haladunk végig gondolatban. Eközben nyugodt, egyenletes ritmusban lélegzünk az orrunkon keresztül.
A “gondolati masszázs” befejezésével laza testi állapot áll be, szinte alig érezzük a testünket.
A meditáció hatása
Az a belsőleg kiürült állapot, amelyet meditációnak neveznek, pszichológiai szempontból kettős hatású. Egyrészt rendkívül sokat ad a nyugalom, a kiegyensúlyozottság megteremtéséhez.
Másrészt a meditáció során megjelenhetnek határozott pszichés tartalmak – képek villanhatnak fel, kikristályosodhat egy gondolat, felbukkanhat egy érzés -, vagyis olyan információkhoz juthatunk önmagunkról, kapcsolatainkról, helyzetünkről, amelyek csak e belső csendben tudatosodhatnak, különben elnyomnák őket a külső ingerek, a szétszórt figyelem. Ezek a finom sokszor elfojtott pszichés tartalmak nemegyszer igen jelentősek lehetnek számunkra.
A technika
Talán az első néhány alkalommal „semmi sem” történik, mégis azt javaslom, végezzük kitartóan a gyakorlatokat! Mert  mindig történik valami és mindig jól csináljuk!! Eleinte már az kellemes érzés és ellazít bennünket, ha csak a légzésünkre figyelve megtapasztaljuk a nyugalmat. Amikor kicsit ki tudjuk kapcsolni a külvilág szédítő iramát. Mint felfedezők vegyünk részt a folyamatban. Figyeljük kíváncsisággal, nyitottsággal testünk reakcióit, lelkünk, érzelmeink változását.  Rövid gyakorlás után elérhetünk egy olyan tudati állapotot, amikor talán képek villannak fel. Mint álmunk során. Ekkor már képesek vagyunk kiüríteni a gondolatainkat és csak úgy létezni az „ürességben”. Ezek a képek pedig jelzésként, figyelemfelkeltőként szerepelnek számunkra. Ekkor már  el tudjuk engedni a régi, a múlt energiáit és csak a jelenre koncentrálva alakítani jövőképünket.
„Teremtsd meg magadnak a félelem nélküli állapotot!”- olvasható a Mennyei próféciákban. Nos, a meditációval is hasonló célt szeretnénk elérni. Azt, hogy ki milyen technikával és módon tudja elérni, mindenkinek magának jó kitapasztalnia és megtapasztalnia.
Nem a cél a fontos, hanem az út, amit megteszel! Mert az út tanít meg bennünket céljaink elérésére!

Ám  megijedünk, és félni kezdünk a problémáink felismerésekor, mert azt gondoljuk, egyedül vagyunk, és ez csakis velünk történik meg. A félelem pedig elrettent a cselekvéstől.

Pedig akár  fájdalmas párkapcsolati válságról, akár munkahelyi problémáról, vagy egyszerűen csak egy nyomasztó hangulati hullámvölgyről van szó: megsínylettük a külső jólét utáni fáradhatatlan loholást, és immár csak a belső békét, a megelégedettséget keressük.   Szerintem minden válsághelyzetnek ez az alapja!
Sokan, talán a legtöbben így vannak ezzel! Nézz körül ismerőseid között: találsz-e olyan embert, akinek kerek az élete? Aki elégedett azzal, amit elért? Igen? Akkor kérlek, áss bele mélyebben az életébe, kérdezd, beszélgess el vele! Olyan embereket látsz, akik valamilyen mély válságból kapaszkodtak ki a múltban és így találtak el önmagukhoz.
Tőlük, általuk kapod így első ajándékodat, a felismerést:   Nem vagyok egyedül! Mások is átéltek, vagy épp most élnek meg válsághelyzetet! Mindig van kiút, hiszen mások is megtalálták már! Ez nekem is sikerülni fog!
Minden krízis során előbb vagy utóbb szembesülünk ezekkel a felismerésekkel és követlejük a megváltó válaszokat. A válságot ugyanis akkor tudjuk megoldani, ha ezekre a kérdésekre a materializmuson és egoizmuson túllépve válaszolunk. Ettől kezdve nem kell a szenvedés, a fájdalom és krízisek útját járni. Ekkor kapod a második ajándékot, minden életválság legfontosabb üzenetét:   Saját krízised felismerésétől kezdve járhatod az öröm, a béke és boldogság útját. Mert arra születtünk, hogy értelemmel töltsük meg az életünket!

Minden válsághoz felnövünk, és utána mindig jobb jön!
Az életünkben felbukkanó problémák nem véletlenszerűen következnek be. Jól adagolt leckére hasonlítanak, amit azért kapunk, hogy tanuljunk belőle. A tanulás által pedig fejlődhetünk. Az élet mindenkinek jót akar! Csakis olyan feladatot kapunk, amit meg is tudunk oldani. Ne ijedj meg tehát a szótól: Válság. Legyen ez egy ragyogó kezdet!

A válság az emberi fejlődés része!
Egy-egy élethelyzet változását mindig válsághelyzet indítja el. Már a világra jöttünk is egy krízis , aminek meg kell felelnünk. Később a külvilág követelményei, az óvoda, iskolai beilleszkedés, a pubertáskor mélységes krízise egy sor megoldandó feladatot állít elénk. Nem ismertük eddig, nem gyűjthettünk tapasztalatokat, mégis meg kellett oldanunk. Ha ebből kikecmeregtünk, máris el kellett szakadnunk a szülői háztól és önálló életet kezdeni, vagy a párkapcsolat építésével megállni helyünket.
Minden válságot elviselhetetlen megterhelésnek élünk meg. Addig-addig tologatjuk az apróbb, megoldásra váró életfeladatokat, amíg összegyűlve nyakunkba szakadva rákényszerítenek bennünket szembenézni velük.
Mindaddig érezhetjük „mókuskeréknek”, míg ráébredünk leckénkre és valami fontos nem változik meg bennünk: tudatunk tartása és látása. Amíg valódi énünket nyomatékosan nem juttatjuk kifejezésre.
Ám hogy ezt mikor, milyen módon, milyen lépésekkel tesszük meg, arról mi magunk határozunk. Ebben áll egyéni szabadságunk és egyéni sorsunk!

A válság döntést követel!
Dőlj most hátra néhány percre és gondold végig életed minden területét!  Vizsgáld meg szakmai, egészségi, szellemi fejlődésed! Keresd meg a leckéket hol, hányszor kaptad?  Hogyan élted meg?  Miként reagáltál eddig rá?  Ha egyszer felismered a körforgást, meglepő gyorsasággal tudsz továbblépni.  Életed harmonikussá, kellemessé válik és jól fogod magad érezni a bőrödben.
Persze el lehet menni a feladat mellett és eljátszani, hogy nem is vettük észre. Ekkor azonnal beindul a mókuskerék mindaddig, míg meg nem tesszük az első lépést előre.
Emlékeztetlek: Nem vagy egyedül! Csak nézz körül, kérdezz, nyisd ki az ablakot! Sőt, kérhetsz segítséget is bátran!

„Ha rendet akarsz tenni az országodban,
Rendet kell tenned a tartományokban.
Ha rendet akarsz tenni a tartományokban,
Rendet kell tenned a városokban.
Ha rendet akarsz tenni a városokban,
Rendet kell tenned a családokban is.
Ha rendet akarsz tenni a családokban,
Rendet kell tenned a családodban is.
Ha rendet akarsz tenni a saját családodban,
Rendet kell tenned önnön magadban is!”