Wauuu!És csodák még vannak. Körülbelül ezt érzem most. És hogy mért? Úgy érzem megtaláltam a kiutat a sűrű erdőből, amelyben eddig elveszetten bolyongtam. Az utat ami csak az enyém, ami közelebb visz a céljaimhoz értelmet ad a létnek és megvalósit mindent ami én vagyok. Biztos lesznek nehézségek még ezen az úton, de hiszem, hogy ezek az akadályok, amik elénk gördülnek csak még szinesebbé és élvezetesebbé teszik az egészet még akkor is ha abban a pillanatban nem ezt gondoljuk. És hogy hirtelen mi ez a sok pozitiv gondolat? Na ezt még nekem is meg kell emésztenem és összeraknom a kirakó darabkáit. Na meg persze sokat-sokat tanulni.

A történet röviden a következő. 10 év elfojtott érzelem és az érzelmek meg nem élésének felszinre kerülése, kitörése ezzel pokoli kinokat okozva terstemben és lelkemben. Évekkel ezelőtt jöttek már az első tünetek először a semmiből epegörcsök majd fejfájás utána évekig hátfájás, ami mind azt jelezt már, hogy valami nincs rendben és itt lenne az idő a változásra. Majd végül a legutolsó amikor már nem birja tovább és kitörik PÁNIKbetegség. Fura szó mert benne van a betegség pedig ha az egészet jobban megvizsgáljuk- persze ez csak az én véleményem- rájövünk, hogy egyáltalán nem betegség csak a lelkünk üzen, hogy hé haver itt vagyok vedd már észre hogy valami nem stimmel és tegyél helyre. Ez az egész pánik dolog elég ijesztő, mikor egyszer a semmiből jön egy roham. Elkezdtem szédülni, úgy éreztem elájulok és minden erő kimegy a testemből. Persze mindezt a nyilt utcán vagy boltban, hogy még attól is rettegjek mindenki látja majd hogyan esem össze. Eljutottam arra pontra, hogy az utcára nem mertem kimenni először kisérettel sem. Ha arra gondoltam ki kell mennem már rosszul voltam. Egyik nap jobb volt utána ismét kezdődött a pokol és vergődés. És mikor azt gondoltam ettől már nem lehet rosszabb akkor jött egy rettenetes éjszaka. Egy egyre erősödő feszültség érzéssel kezdődött ami állandósult a testemben. Aztán szépen sorban csatlakoztak hozzá a többiek is a hányinger majd hányás, félelem,rettegés és a gyomorideg ami következtében enni sem tudtam. Úgy érztem a pokolban vagyok és nem láttam a kiutat csak kétségbeesetten vergődtem.

Éreztem eljött az idő, hogy segitséget kérjek. Ne féljünk segitséget kérni másoktól adott esetben akár egy idegentől ahogyan én is tettem. De fontos, hogy bizzunk az illetőben és merjük rábizni magunkat, hogy rávezessen, megmutassa a helyes utat és megoldást. Amikor úgy érezzük na most szükség van a segitségre két lehetőségünk van. Az ember talán hajlamosabb az első mellett dönteni mert ez tűnik a legkényelmesebbnek. És ezek a gyógyszerek. Gondolok itt az erős nyugtatókra, antidepresszánsokra. Na én erre azt mondtam NEEEEEEM ezt én nem. Nem csinálok magamból zombit és nem kérek egy újabb gondot a nyakamba, mégpedig a gyógyszerfüggőséget. Köszönöm ezt én nem szeretném. Engem egy dolog hajtott, rendbe jönni és megtalálni az élet értelmét és a boldogságot elnyerni. És hogy miért választjuk inkább a gyógyszereket? Mert a hatás azonnali és mert könnyebb eltompitani az agyunkat, hogy ne érezzük a lélek orditó fájdalmát, mint szembenézni és leásni a mélyére, hogy kiragadjuk azt ami a bajainkat okozza.

Ezért döntöttem én az alternativ módszer mellett. Az első és lényeges dolog a felismerés volt majd az elhatározás, hogy itt az idő változtatni. A következő lépés keresni valakit aki ebben segiteni tud egy szakembert aki útmutatást ad és vezet. Mivel már korábban is kapcsolatba kerültem a kineziológiával és olvastam is róla nekem hitet adott mert fontos hinni benne és felismerni, hogy a problémáinkat csak mi oldhatjuk meg senki más. Szóval rákerestem hol is találok ilyen szakembert majd az elsővel akit találtam felvettem a kapcsolatot és leirtam panaszaim. És lám nem az volt az első hogy jöjjön ekkor meg akkor hanem már akkor ismeretlenül is segiteni próbált. Ez rögtön pozitivum volt a számomra és bizalommal töltött el. Ezúton is köszönöm Andi hogy megmutattad van kiút és segitesz legyőzni a félelmet. Megtörtént az első kezelés majd éreztem jobban vagyok de még nem az igazi és akkor megint egy gyötrelmes éjszaka. Ismét a feszültség amihez most egy rettenetes másik érzés is társult ami még nagyobb rettegésben  tart. Éppen az ablakon néztem ki mikor kezdődött az egész, mint egy villámcsapás. Jött a feszültség és vele együtt egy borzalmas gondolat is „mi lenne ha  kiugranék akkor megszünne talán”. Gyorsan próbáltam elhessegetni a gondolatot, becsukatam az ablakot. Gyorsan megmentőmnek J irtam egy levelet mi a helyzet, amit egy éjszakába nyúló beszélgetés követett. Ezen az éjszakán tudatosult minden ekkor jött a felismerés a rettenetes felismerés, hogy mi okozza az egészet. Na ekkor kell az erő, hogy a tünetek elviselése mellet még ezt is el tudjuk viselni. Ekkor úgy határoztam szembe kell nézni mindennel a tünetekkel, a problémával. Egész éjjel nem aludtam csak farks szemet néztem a félelemmel, szorongással, feszültséggel és pánikkal. De ezen az éjszakán történt valami amit még nem tudom micsoda. Voltak pillanatok amikor a negativ gondolatokat hirtelen pozitivak vették át és ez nem csak gondolatban hanem érzésben is. Akkor ez egy pillanat volt. Másnap gyomorideg, gyengeség és egy újabb találkozás következett egy nagyon jó kis beszélgetéssel ami már sokkal felszabadultabb volt én úgy érzem. Ezután elindult valami amit még nem tudom micsoda de jelen pillanatban úgy érzem kaptam egy második életet.

Hosszú út áll előttem és sok tanulás vár még rám, hogy gondolkodásom teljesen átformálhassam, valóban élvezzem és boldogan éljem az életet. Egyik ismerősöm a minap azt mondta szerinte ezért a betegségekért a társdalom is felelős de erre én azt mondom nem nem barátom ezért mi vagyunk a felelősek mert ez bennünk van bennünk növekszik és tör ki. Fel kell ismernünk a problémát el kell fogadnunk majd útjára engednünk. Most sokan biztos azt mondanák mennyi marhaságot hordok itt össze, de elhiheti mindenki hogy megjártam a poklot és tudom mit beszélek mert én átéltem. Lehet bennem nagyobb az életösztön ezt nem tudom csak azt hogy vannak felsőbbrendű törvények amiket igenis észre kellene vennünk és megtanulni együtt élni velük és használni őket.

Én csak annyit mondok, engedd átélni a poklot, hogy megnyiljon előtted a boldogság kapuja!

ui: a hosszú i betűk hiányát nézzétek el nekem mert angol billentyűzetem vanJ

irta és megélte: Finta Edina

Alapvetően egy New Age regényről van szó, ami mint regény, igen gyenge. Nyilvánvaló, hogy Redfield csupán azért írta meg akként (ahogy ő mondja: „kalandos példázatként”), hogy könnyebben vegye az olvasó a spirituális, avagy gondolati tartalmat. Meg mert alighanem az ember jobban szereti a meséket, a példázatokat, mint a száraz szakszöveget. Mindazonáltal főhősének perui kalandjai tele vannak logikai hibákkal, és olyan fordulatokkal, amilyenekre még Dan Brown is ritkán ragadtatja magát. Ráadásul a fordító sem feszítette meg magát, hogy egy kicsit szebbre csiszolja a szöveget – bár arról hosszan lehetne vitatkozni, hogy a fordítóknak ez dolga-e vagy sem…

Ám a tartalom, az átadni kívánt üzenet átjön, és érthető is jobbára. És ugyan a Kézirat, mely évszázadokkal Jézus előtt íródott, valójában nem létezik (legalábbis semmi jel nem utal rá), a benne foglalt Kilenc Felismerés igenis elgondolkodtató. Nem szeretném itt összefoglalni, de pár dolgot kiemelnék.

A Kézirat arról ír, hogy a második évezred vége felé az emberiség egyre inkább fel fogja ismerni a véletlenek létét, melyek előrébb viszik az embert az útján, az evolúcióban (úgy a teljes népességet, mint az egyént). Azt is írja, hogy rájövünk: az egész világegyetemet ugyanaz az Energia hatja át, és erre az akaratunk hatással lehet. Sőt, épp az a cél, hogy a véletleneket és az energiát tudatosítsuk, megtanuljuk ezeket használni, s úgy, hogy az Univerzumból nyerjük, s ne az interperszonális konfliktusokból. Érdekes az a négyes felosztás, amibe az alapból pszichológus író az embereket sorolja, aszerint, hogy milyen módszert alkalmaznak az energia másoktól való elnyerésére. És így tovább, tovább – egész a Kilencedik Felismerésig, ami már egy új, tudatosabb, emelkedettebb emberiségről beszél. És persze a könyv vége nyitva hagyja az utat a Tizedik Felismeréshez (meg a további folytatásokhoz).

Az iskolába érkező új tanár nem túl egyszerű házi feladattal lepi meg diákjait: váltsák meg a világot. Aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válnak a dolgok. Ez persze csak vicc.
De Trevor komolyan veszi. Fantasztikus tervet eszel ki, amely, ha beválik, fokozatosan tényleg mindent átalakíthat. Csupán három emberen kell segítenie hozzá, és meg kell ígértetnie velük, hogy köszönetképpen ők is segítenek három-három másik rászorulón.

Az akció első lépéseként Trevor befogad házukba egy hajléktalant. Anyja persze nem tűri a hívatlan vendéget, és rövid úton kidobja, de ezzel nem veszi el fia kedvét. Sőt: a fiú újabb segítő-akciót tervez, és még ő sem sejti, tettei mekkora hatással lesznek mindenki életére.

Az edu-kinezilógia a tanulási készségek fejlesztésére irányuló szakág. Sok esetben a dyslexia is gyógyítható vele. Az oldás során kitesztelhető, pontosan melyik szám, betű, illetve készség elsajátítása közben kerültünk stresszhelyzetbe.
Miután a negatív élményt az oldás során semlegesítjük, elérhetjük az agyféltekék integrációját segítő gyakorlatokkal és korrekciókkal, hogy a jövőben számunkra öröm és sikerélmény legyen a tanulás.
Bátran belevághatunk új nyelvek elsajátításába, beiratkozhatunk szakmai tanfolyamokra, továbbképzésekre, hiszen tudjuk, hogy nem értelmi képességeink korlátoznak minket, hanem kudarcainkban egy korábbi stresszélményünk hatása mutatkozott meg.
Ha a múltban valamely tanulási folyamat során stresszhelyzetbe kerültünk, akkor az a stressz mindig jelen lesz, ha hasonló helyzetet élünk át. Ezért tapasztaljuk azt, hogy bizonyos nyelvek, új ismeretek elsajátítása közben hirtelen leblokkolunk és már nem vagyunk képesek további információ befogadására.
Gyermekkori kudarcélmény a háttérben
A legtöbb tanulási jellegű probléma oldása során kiderül, hogy a gyermekkorban kell keresnünk a probléma eredetét. Igen gyakori, hogy a kisiskolás már első osztályos korában negatív élményeket szerez. Egy indulatos tanító, az osztály előtt történt kudarc, megszégyenülés, iskolaváltás, egy át nem gondolt negatív bírálat, vagy egy osztálytárs agresszív viselkedése stresszorként dolgozik a tudatalattiban és analóg helyzetben a szervezetünk stresszreakcióval válaszol.
Mit tehetünk?
Ha magunkon, illetve gyermekünkön tapasztaljuk a tanulási nehézségeket, szembe kell néznünk a múlttal. Gondoljuk át, hogy nem történt-e velünk kellemetlenség, kudarc iskolás éveink során. Ezeket az élményeket érzelmileg semlegesítenünk kell.
Az eseményeket meg nem történtté nem tehetjük, de a hozzá kapcsolódó negatív érzelmi töltetet megszüntethetjük. Ahhoz, hogy megteremtsük tanulási képességeink optimalizálását, egyesítenünk kell egymással két agyféltekénket.
Az agy az egész test koordináló központja. Az egyik agyféltekéhez inkább az analitikus képességek tartoznak, a másikhoz inkább az intuitívek.
Ha a domináns felet többször dolgoztatjuk meg, mint a másikat, az egyoldalúság energetikai kiegyensúlyozatlansághoz vezet. Ebből fejlődnek ki olyan viselkedésminták, amiket nem akarunk megélni, a további következmény pedig a betegség lehet. Ezért biztosítanunk kell, hogy egyszerre mindkét agyféltekénk dolgozzon. Egészségünknek ez az egyik fontos alapja.
Nagyon egyszerű mozgásformákkal elérhetjük az agyféltekék integrációját.

Első Fejezet
Sétálok Az Utcán. Van Egy Gödör A Járdán.
Beleestem. Elveszett Vagyok És Remény Nélküli.
Azt Érzem, Ami Történt, Nem Az Én Hibám.
Egy Örökkévalóság, Amíg Kijutok A Gödörből.

Második Fejezet
Sétálok Ugyanazon Az Utcán. Van Egy Mély Gödör A Járdán
Úgy Teszek, Mintha Nem Látnám.
Megint Beleestem. Nem Hiszem El, Hogy Megint Ugyanott Vagyok.
De Úgy Gondolom, Most Sem Én Tehetek A Történtekről.
Megint Hosszú Időbe Telik, Amíg Kijutok.

Harmadik Fejezet
Sétálok Ugyanazon Az Utcán.
Van Egy Gödör A Járdán. Látom, Hogy Ott Van.
Mégis Beleestem…..Szinte Már Szokásból.
Nyitva A Szemem, Tudom, Hol Vagyok.
Azt Is Tudom, Hogy Az Én Hibámból Történt.
Azonnal Kikerülök Belőle.

Negyedik Fejezet
Sétálok Ugyanazon Az Utcán.
Van Egy Gödör A Járdán. Kikerülöm.

Ötödik Fejezet
Egy Másik Utcán Sétálok.

Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.”