Wauuu!És csodák még vannak. Körülbelül ezt érzem most. És hogy mért? Úgy érzem megtaláltam a kiutat a sűrű erdőből, amelyben eddig elveszetten bolyongtam. Az utat ami csak az enyém, ami közelebb visz a céljaimhoz értelmet ad a létnek és megvalósit mindent ami én vagyok. Biztos lesznek nehézségek még ezen az úton, de hiszem, hogy ezek az akadályok, amik elénk gördülnek csak még szinesebbé és élvezetesebbé teszik az egészet még akkor is ha abban a pillanatban nem ezt gondoljuk. És hogy hirtelen mi ez a sok pozitiv gondolat? Na ezt még nekem is meg kell emésztenem és összeraknom a kirakó darabkáit. Na meg persze sokat-sokat tanulni.

A történet röviden a következő. 10 év elfojtott érzelem és az érzelmek meg nem élésének felszinre kerülése, kitörése ezzel pokoli kinokat okozva terstemben és lelkemben. Évekkel ezelőtt jöttek már az első tünetek először a semmiből epegörcsök majd fejfájás utána évekig hátfájás, ami mind azt jelezt már, hogy valami nincs rendben és itt lenne az idő a változásra. Majd végül a legutolsó amikor már nem birja tovább és kitörik PÁNIKbetegség. Fura szó mert benne van a betegség pedig ha az egészet jobban megvizsgáljuk- persze ez csak az én véleményem- rájövünk, hogy egyáltalán nem betegség csak a lelkünk üzen, hogy hé haver itt vagyok vedd már észre hogy valami nem stimmel és tegyél helyre. Ez az egész pánik dolog elég ijesztő, mikor egyszer a semmiből jön egy roham. Elkezdtem szédülni, úgy éreztem elájulok és minden erő kimegy a testemből. Persze mindezt a nyilt utcán vagy boltban, hogy még attól is rettegjek mindenki látja majd hogyan esem össze. Eljutottam arra pontra, hogy az utcára nem mertem kimenni először kisérettel sem. Ha arra gondoltam ki kell mennem már rosszul voltam. Egyik nap jobb volt utána ismét kezdődött a pokol és vergődés. És mikor azt gondoltam ettől már nem lehet rosszabb akkor jött egy rettenetes éjszaka. Egy egyre erősödő feszültség érzéssel kezdődött ami állandósult a testemben. Aztán szépen sorban csatlakoztak hozzá a többiek is a hányinger majd hányás, félelem,rettegés és a gyomorideg ami következtében enni sem tudtam. Úgy érztem a pokolban vagyok és nem láttam a kiutat csak kétségbeesetten vergődtem.

Éreztem eljött az idő, hogy segitséget kérjek. Ne féljünk segitséget kérni másoktól adott esetben akár egy idegentől ahogyan én is tettem. De fontos, hogy bizzunk az illetőben és merjük rábizni magunkat, hogy rávezessen, megmutassa a helyes utat és megoldást. Amikor úgy érezzük na most szükség van a segitségre két lehetőségünk van. Az ember talán hajlamosabb az első mellett dönteni mert ez tűnik a legkényelmesebbnek. És ezek a gyógyszerek. Gondolok itt az erős nyugtatókra, antidepresszánsokra. Na én erre azt mondtam NEEEEEEM ezt én nem. Nem csinálok magamból zombit és nem kérek egy újabb gondot a nyakamba, mégpedig a gyógyszerfüggőséget. Köszönöm ezt én nem szeretném. Engem egy dolog hajtott, rendbe jönni és megtalálni az élet értelmét és a boldogságot elnyerni. És hogy miért választjuk inkább a gyógyszereket? Mert a hatás azonnali és mert könnyebb eltompitani az agyunkat, hogy ne érezzük a lélek orditó fájdalmát, mint szembenézni és leásni a mélyére, hogy kiragadjuk azt ami a bajainkat okozza.

Ezért döntöttem én az alternativ módszer mellett. Az első és lényeges dolog a felismerés volt majd az elhatározás, hogy itt az idő változtatni. A következő lépés keresni valakit aki ebben segiteni tud egy szakembert aki útmutatást ad és vezet. Mivel már korábban is kapcsolatba kerültem a kineziológiával és olvastam is róla nekem hitet adott mert fontos hinni benne és felismerni, hogy a problémáinkat csak mi oldhatjuk meg senki más. Szóval rákerestem hol is találok ilyen szakembert majd az elsővel akit találtam felvettem a kapcsolatot és leirtam panaszaim. És lám nem az volt az első hogy jöjjön ekkor meg akkor hanem már akkor ismeretlenül is segiteni próbált. Ez rögtön pozitivum volt a számomra és bizalommal töltött el. Ezúton is köszönöm Andi hogy megmutattad van kiút és segitesz legyőzni a félelmet. Megtörtént az első kezelés majd éreztem jobban vagyok de még nem az igazi és akkor megint egy gyötrelmes éjszaka. Ismét a feszültség amihez most egy rettenetes másik érzés is társult ami még nagyobb rettegésben  tart. Éppen az ablakon néztem ki mikor kezdődött az egész, mint egy villámcsapás. Jött a feszültség és vele együtt egy borzalmas gondolat is „mi lenne ha  kiugranék akkor megszünne talán”. Gyorsan próbáltam elhessegetni a gondolatot, becsukatam az ablakot. Gyorsan megmentőmnek J irtam egy levelet mi a helyzet, amit egy éjszakába nyúló beszélgetés követett. Ezen az éjszakán tudatosult minden ekkor jött a felismerés a rettenetes felismerés, hogy mi okozza az egészet. Na ekkor kell az erő, hogy a tünetek elviselése mellet még ezt is el tudjuk viselni. Ekkor úgy határoztam szembe kell nézni mindennel a tünetekkel, a problémával. Egész éjjel nem aludtam csak farks szemet néztem a félelemmel, szorongással, feszültséggel és pánikkal. De ezen az éjszakán történt valami amit még nem tudom micsoda. Voltak pillanatok amikor a negativ gondolatokat hirtelen pozitivak vették át és ez nem csak gondolatban hanem érzésben is. Akkor ez egy pillanat volt. Másnap gyomorideg, gyengeség és egy újabb találkozás következett egy nagyon jó kis beszélgetéssel ami már sokkal felszabadultabb volt én úgy érzem. Ezután elindult valami amit még nem tudom micsoda de jelen pillanatban úgy érzem kaptam egy második életet.

Hosszú út áll előttem és sok tanulás vár még rám, hogy gondolkodásom teljesen átformálhassam, valóban élvezzem és boldogan éljem az életet. Egyik ismerősöm a minap azt mondta szerinte ezért a betegségekért a társdalom is felelős de erre én azt mondom nem nem barátom ezért mi vagyunk a felelősek mert ez bennünk van bennünk növekszik és tör ki. Fel kell ismernünk a problémát el kell fogadnunk majd útjára engednünk. Most sokan biztos azt mondanák mennyi marhaságot hordok itt össze, de elhiheti mindenki hogy megjártam a poklot és tudom mit beszélek mert én átéltem. Lehet bennem nagyobb az életösztön ezt nem tudom csak azt hogy vannak felsőbbrendű törvények amiket igenis észre kellene vennünk és megtanulni együtt élni velük és használni őket.

Én csak annyit mondok, engedd átélni a poklot, hogy megnyiljon előtted a boldogság kapuja!

ui: a hosszú i betűk hiányát nézzétek el nekem mert angol billentyűzetem vanJ

irta és megélte: Finta Edina

Első Fejezet
Sétálok Az Utcán. Van Egy Gödör A Járdán.
Beleestem. Elveszett Vagyok És Remény Nélküli.
Azt Érzem, Ami Történt, Nem Az Én Hibám.
Egy Örökkévalóság, Amíg Kijutok A Gödörből.

Második Fejezet
Sétálok Ugyanazon Az Utcán. Van Egy Mély Gödör A Járdán
Úgy Teszek, Mintha Nem Látnám.
Megint Beleestem. Nem Hiszem El, Hogy Megint Ugyanott Vagyok.
De Úgy Gondolom, Most Sem Én Tehetek A Történtekről.
Megint Hosszú Időbe Telik, Amíg Kijutok.

Harmadik Fejezet
Sétálok Ugyanazon Az Utcán.
Van Egy Gödör A Járdán. Látom, Hogy Ott Van.
Mégis Beleestem…..Szinte Már Szokásból.
Nyitva A Szemem, Tudom, Hol Vagyok.
Azt Is Tudom, Hogy Az Én Hibámból Történt.
Azonnal Kikerülök Belőle.

Negyedik Fejezet
Sétálok Ugyanazon Az Utcán.
Van Egy Gödör A Járdán. Kikerülöm.

Ötödik Fejezet
Egy Másik Utcán Sétálok.

Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.”

A környezet
Meditációs gyakorlatba csak akkor kezdjünk, ha biztos, hogy legalább egy órán át minden külső zavaró körülmény kizárásával egyedül maradhatunk. A megzavart, megszakított meditáció kedvezőtlen hatású lehet lelkiállapotunkra, irritál, nyugtalanná tehet. A meditációra alkalmas környezetnek csöndesnek kell lennie. Lehet zárt helyiség vagy szabad ég alatt egy csendes tisztás, a kert egy rejtett sarka stb. Fontos, hogy ne lássanak és ne halljanak minket.
Kereshetünk számunkra megnyugtató zenei aláfestést, lágy dallamokat, amik segítik az ellazulást.
Attitűd és pszichés állapot
Tekintsük a meditációt saját legbelső ügyünknek, amihez senkinek semmi köze nincsen. Ezért ne dicsekedjünk azzal, hogy meditációs gyakorlatokat végzünk. Csak a nyugodt lelkiállapot alkalmas meditációra. Ha izgatottak, fáradtak, szorongók vagyunk; ha a nap folyamán veszekedésekre, indulatkitörésekre került sor; ha olyan eseményeket éltünk át, amelyek szélsőségesen megijesztettek, felbosszantottak minket – halasszuk el a meditációt. Ez azt jelenti, hogy a meditációra tudatosan készülnünk kell!
Testi feltételek
Meditációt csak zavartalan testi közérzet esetén lehet végezni. Betegség, láz, fejfájás, nátha stb. – mond olyan tényezők, amelyek megakadályozzák a sikeres meditációt. Ugyanígy kerülnünk kell, hogy éhesek, szomjasak vagy ellenkezőleg, túlságosan jóllakottak, álmosak legyünk. A meditáció napján ne fogyasszunk alkoholt, ne szedjünk nyugtatókat, ne igyunk sok erős kávét vagy teát. Arra is ügyelnünk kell, hogy a meditáció közben ne jelentkezzenek egyéb testi szükségletek sem.
A testhelyzet
A meditációt általában ülve végezzük, földre terített takarón, kényelmesen keresztbe vetett lábakkal. Testtartásunk, gerincünk egyenes – fejünket is egyenesen tartjuk.  Természetesen választhatunk más, számunkra kényelmes testhelyzetet is, mint pl.  hason vagy hanyatt fekve.
Gondolati masszázs
Erősen a testünkre koncentrálva, képzeletben lazára “masszírozzuk” izmainkat. Elindulunk a fejünktől. A homlok, a halántékok, a tarkó, majd a nyak izmai következnek, azután a vállak, a két kar felülről lefelé az ujjak hegyéig. Azután mellkasunk, hátunk, hasunk, combunk, térdünk, lábunk és lábfejünk izmain haladunk végig gondolatban. Eközben nyugodt, egyenletes ritmusban lélegzünk az orrunkon keresztül.
A “gondolati masszázs” befejezésével laza testi állapot áll be, szinte alig érezzük a testünket.
A meditáció hatása
Az a belsőleg kiürült állapot, amelyet meditációnak neveznek, pszichológiai szempontból kettős hatású. Egyrészt rendkívül sokat ad a nyugalom, a kiegyensúlyozottság megteremtéséhez.
Másrészt a meditáció során megjelenhetnek határozott pszichés tartalmak – képek villanhatnak fel, kikristályosodhat egy gondolat, felbukkanhat egy érzés -, vagyis olyan információkhoz juthatunk önmagunkról, kapcsolatainkról, helyzetünkről, amelyek csak e belső csendben tudatosodhatnak, különben elnyomnák őket a külső ingerek, a szétszórt figyelem. Ezek a finom sokszor elfojtott pszichés tartalmak nemegyszer igen jelentősek lehetnek számunkra.
A technika
Talán az első néhány alkalommal „semmi sem” történik, mégis azt javaslom, végezzük kitartóan a gyakorlatokat! Mert  mindig történik valami és mindig jól csináljuk!! Eleinte már az kellemes érzés és ellazít bennünket, ha csak a légzésünkre figyelve megtapasztaljuk a nyugalmat. Amikor kicsit ki tudjuk kapcsolni a külvilág szédítő iramát. Mint felfedezők vegyünk részt a folyamatban. Figyeljük kíváncsisággal, nyitottsággal testünk reakcióit, lelkünk, érzelmeink változását.  Rövid gyakorlás után elérhetünk egy olyan tudati állapotot, amikor talán képek villannak fel. Mint álmunk során. Ekkor már képesek vagyunk kiüríteni a gondolatainkat és csak úgy létezni az „ürességben”. Ezek a képek pedig jelzésként, figyelemfelkeltőként szerepelnek számunkra. Ekkor már  el tudjuk engedni a régi, a múlt energiáit és csak a jelenre koncentrálva alakítani jövőképünket.
„Teremtsd meg magadnak a félelem nélküli állapotot!”- olvasható a Mennyei próféciákban. Nos, a meditációval is hasonló célt szeretnénk elérni. Azt, hogy ki milyen technikával és módon tudja elérni, mindenkinek magának jó kitapasztalnia és megtapasztalnia.
Nem a cél a fontos, hanem az út, amit megteszel! Mert az út tanít meg bennünket céljaink elérésére!

Ám  megijedünk, és félni kezdünk a problémáink felismerésekor, mert azt gondoljuk, egyedül vagyunk, és ez csakis velünk történik meg. A félelem pedig elrettent a cselekvéstől.

Pedig akár  fájdalmas párkapcsolati válságról, akár munkahelyi problémáról, vagy egyszerűen csak egy nyomasztó hangulati hullámvölgyről van szó: megsínylettük a külső jólét utáni fáradhatatlan loholást, és immár csak a belső békét, a megelégedettséget keressük.   Szerintem minden válsághelyzetnek ez az alapja!
Sokan, talán a legtöbben így vannak ezzel! Nézz körül ismerőseid között: találsz-e olyan embert, akinek kerek az élete? Aki elégedett azzal, amit elért? Igen? Akkor kérlek, áss bele mélyebben az életébe, kérdezd, beszélgess el vele! Olyan embereket látsz, akik valamilyen mély válságból kapaszkodtak ki a múltban és így találtak el önmagukhoz.
Tőlük, általuk kapod így első ajándékodat, a felismerést:   Nem vagyok egyedül! Mások is átéltek, vagy épp most élnek meg válsághelyzetet! Mindig van kiút, hiszen mások is megtalálták már! Ez nekem is sikerülni fog!
Minden krízis során előbb vagy utóbb szembesülünk ezekkel a felismerésekkel és követlejük a megváltó válaszokat. A válságot ugyanis akkor tudjuk megoldani, ha ezekre a kérdésekre a materializmuson és egoizmuson túllépve válaszolunk. Ettől kezdve nem kell a szenvedés, a fájdalom és krízisek útját járni. Ekkor kapod a második ajándékot, minden életválság legfontosabb üzenetét:   Saját krízised felismerésétől kezdve járhatod az öröm, a béke és boldogság útját. Mert arra születtünk, hogy értelemmel töltsük meg az életünket!

Minden válsághoz felnövünk, és utána mindig jobb jön!
Az életünkben felbukkanó problémák nem véletlenszerűen következnek be. Jól adagolt leckére hasonlítanak, amit azért kapunk, hogy tanuljunk belőle. A tanulás által pedig fejlődhetünk. Az élet mindenkinek jót akar! Csakis olyan feladatot kapunk, amit meg is tudunk oldani. Ne ijedj meg tehát a szótól: Válság. Legyen ez egy ragyogó kezdet!

A válság az emberi fejlődés része!
Egy-egy élethelyzet változását mindig válsághelyzet indítja el. Már a világra jöttünk is egy krízis , aminek meg kell felelnünk. Később a külvilág követelményei, az óvoda, iskolai beilleszkedés, a pubertáskor mélységes krízise egy sor megoldandó feladatot állít elénk. Nem ismertük eddig, nem gyűjthettünk tapasztalatokat, mégis meg kellett oldanunk. Ha ebből kikecmeregtünk, máris el kellett szakadnunk a szülői háztól és önálló életet kezdeni, vagy a párkapcsolat építésével megállni helyünket.
Minden válságot elviselhetetlen megterhelésnek élünk meg. Addig-addig tologatjuk az apróbb, megoldásra váró életfeladatokat, amíg összegyűlve nyakunkba szakadva rákényszerítenek bennünket szembenézni velük.
Mindaddig érezhetjük „mókuskeréknek”, míg ráébredünk leckénkre és valami fontos nem változik meg bennünk: tudatunk tartása és látása. Amíg valódi énünket nyomatékosan nem juttatjuk kifejezésre.
Ám hogy ezt mikor, milyen módon, milyen lépésekkel tesszük meg, arról mi magunk határozunk. Ebben áll egyéni szabadságunk és egyéni sorsunk!

A válság döntést követel!
Dőlj most hátra néhány percre és gondold végig életed minden területét!  Vizsgáld meg szakmai, egészségi, szellemi fejlődésed! Keresd meg a leckéket hol, hányszor kaptad?  Hogyan élted meg?  Miként reagáltál eddig rá?  Ha egyszer felismered a körforgást, meglepő gyorsasággal tudsz továbblépni.  Életed harmonikussá, kellemessé válik és jól fogod magad érezni a bőrödben.
Persze el lehet menni a feladat mellett és eljátszani, hogy nem is vettük észre. Ekkor azonnal beindul a mókuskerék mindaddig, míg meg nem tesszük az első lépést előre.
Emlékeztetlek: Nem vagy egyedül! Csak nézz körül, kérdezz, nyisd ki az ablakot! Sőt, kérhetsz segítséget is bátran!

„Ha rendet akarsz tenni az országodban,
Rendet kell tenned a tartományokban.
Ha rendet akarsz tenni a tartományokban,
Rendet kell tenned a városokban.
Ha rendet akarsz tenni a városokban,
Rendet kell tenned a családokban is.
Ha rendet akarsz tenni a családokban,
Rendet kell tenned a családodban is.
Ha rendet akarsz tenni a saját családodban,
Rendet kell tenned önnön magadban is!”

Az említett idézettel arra szeretnék rávilágítani, hogy szülőként példamutatással, az érzelmeink, indulataink megfelelő kezelésével mi tanítjuk gyermekeinket a helyes vagy helytelen reagálási módra. Napjainkban a rohanás, a pénzhajszolás az elsődleges elfoglaltsága a legtöbb embernek. Mindenki türelmetlen, ideges, siet valahová.
Nincs idő egymásra, nincs idő a gyerekekre, nagyok az elvárások és az igények. Ezt alakítjuk ki bennük is, már kisgyermekkorban. Reggel sietünk az óvodába, majd az iskolába, délutánonként a külön programokra, aztán haza leckét írni. Túlhajszoljuk Önmagunkat és gyermekeinket is. Az utóbbi hetekben többször előfordultak lövöldözések iskolákban, igaz ez Amerikában esett meg. Sajnos hazánk sem maradt ki a tragédiák sorából, amikor fiatalkorúak bántalmazták társukat, melynek visszafordíthatatlan következménye lett. De nem kellene, hogy vérmérsékletünk a végzetünk legyen! Gyermekeinket tanítsuk meg indulataik kezelésére és érzelmeik kifejezésre juttatására egyaránt. A ma felnövő generáció az előzőnél világszerte hajlamosabb az érzelmi zavarokra: magányra, depresszióra, dühre, féktelenségre, idegességre, szorongásra, indulatosságra, agresszióra. Szükség van tehát az érzelmi nevelésre: az önismeret, önkontroll, az empátia, odafigyelés a másikra, a konfliktuskezelés és az együttműködés elsajátítására.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Az érzelmeink lényegében egytől-egyig cselekvésre való indíttatások, az evolúció által belénk rögzült, azonnal bevethető minták, melyeket a szocializációnk során egyénibbé tettünk. A bennünk kiváltódott érzelmeknek megvan a maguk sajátos biokémiai folyamata.
Fontos, hogy szülőként már kicsi korban megkezdjük gyermekeink érzelmi nevelését is. Sok türelemmel, toleranciával, példamutatással tegyük mindezt. Az érzelmek megnevezése és arckifejezéshez kötése alapvető cél, mert ha nem vagyunk képesek egyértelműen felismerni, leolvasni a másik személy arcáról az érzelmeket, komoly bajba kerülhetünk. Ha tévesen értelmezünk, például ellenséges reakciónak vélhetünk egy semleges jelzést, melyre akár agresszíven is reagálhatunk. Viselkedés viselkedést szül. Az érzelmi nevelést ösztönösen, csecsemő korban elkezdjük gyermekeinkkel. A picik dühödt sírásából nyilvánvaló, hogy igen heves érzelmeik vannak. Anyaként keressük, mit tehetünk értük, hogyan nyugtassuk meg Őket. A hisztis korszakot könnyebb elviselni, ha következetesek és türelmesek maradunk. Játék közben sokat taníthatjuk gyermekeinket az érzelmeik megfogalmazására és kifejezésére, még csak ösztönösen. Meseolvasás közben, mesefilm nézésekor is végigelemezhető, melyik szereplő mit érezhetett, és a gyerekek mit tettek volna a szereplő helyében. A gyerkők élvezni fogják ezeket a beszélgetéseket! A gyerekeknek 5-6 éves korukra meg kell tanulniuk felismerni és megfogalmazni az alapérzelmeket. Az öröm, a bánat, a düh, a félelem, a meglepetés és az undor mind olyan érzés, melyet átéltek életük során. Érzelmi kitöréskor fogalmaztassuk meg velük érzéseiket és legyünk segítségükre azok beazonosításában. Gyermekeinkre 4 éves korukban általában jellemző életkori sajátosság a ?nagyotmondás?. 5 éves korukra a szerénységnek utat nyitó önismeret kialakulása veszi kezdetét. Óvodáskor vége, iskoláskor kezdete a társas érzelmek kialakulásának időszaka: szerénység, féltékenység, gőg, bizonytalanság, irigység és az önbizalom segít abban, hogy másokkal össze tudják mérni magukat. Az iskoláskor időtartama alatt megtanulja magát ?értékelni, besorolni?: népszerűségét, vonzerejét, tudását másokéval összehasonlítani. 6-14 éves korig az iskola egy ?próbaterep?, meghatározó élmény a serdülőkorra nézve, hiszen javarészt az ott elért sikerek, illetve sikertelenségek kihatnak a gyermek önértékelésére. A kudarc önsors rontásba csaphat át, mellyel gyermekünk egész életén át, ronthatja a saját esélyeit. Fontos még, hogy ebben a korban megtanulja késleltetni a vágyteljesítést, kialakuljon benne a társas felelősségérzet, kordában tudja tartani érzelmeit és optimistán tekintsen a világra. A középiskolába való átlépés a gyermekkor végét is jelenti.

Kamaszaink ebben a korszakukban találkoznak először az alkohol, a drog, a dohányzás, a szexualitás kísértésével. Fontos, hogy bizalommal fordulhasson a szüleihez. Az önbizalmuk erősítése, az önismeret, a fejlődni tudás képességének erősítése a szülő és az iskola közös feladata.
Indulataik kezelésére tanítsuk meg Őket. Fejlődéspszichológus szakemberek „közlekedési lámpa” kontrollját hasznosnak és könnyen elsajátíthatónak tartom:

ˇ Piros: 1. Állj! Higgadj le, gondolkozz, mielőtt lépnél!
ˇ Sárga: 2. Fogalmazd meg, mi a gond és mit érzel!
ˇ 3. Tűzz ki pozitív célt!
ˇ 4. Találj ki több lehetséges megoldást!
ˇ 5. Gondold végig a következményeiket!
ˇ Zöld: 6. Törekedj a legjobb terv megvalósítására!

Nem mutatjuk ki az érzéseinket, elkerüljük a konfliktusokat, saját szükségleteinket semmibe vesszük, elmenekülünk a felelősségvállalás elől.

Sajnos már a gyermekeknél is érezhető, hogy nem saját indíttatásból, hanem kívülről érkező presszúra hatására cselekednek.

Az érzések elfojtása

Ha nem szentelünk figyelmet benső életünknek, előbb-utóbb elveszítjük lelkesedésünket, energiánk egyre csak fogy. Az állandó küzdelem, hogy a külvilág felé mást mutassunk, benső stresszhelyzetet okoz, és akár testi tüneteket is generálhat. Az állandó feszültség miatt egyre kevésbé vagyunk jelen az életünkben, a csökkent energia miatt képtelenek vagyunk felismerni és megélni életünk örömteli pillanatait.

Néhány tünet, mely jelzi, hogy többletstressz állapotában vagyunk: túlzott izzadás, kedvetlenség, emésztési zavarok, lehangoltság, alvászavar.

Mi lehet az ok?

Oldások során a kitesztelt okok között leggyakoribb a szülők elvárásainak való megfelelési kényszer. Amennyiben a szülők házassága tele volt konfliktussal, a gyermek igyekszik minél láthatatlanabbul viselkedni a családban, nehogy ő legyen az oka egy kirobbanó veszekedésnek.

Később e minta szerint cselekszik az iskolában, majd a munkahelyen, párkapcsolatokban. Ő lesz az, aki nem képes nemet mondani, saját határait nem ismeri fel, egyre többet vállal magára, hogy bizonyítani tudja erejét, rátermettségét, tudását – nőként férfiszerepekben él. Elutasítja magát, nem képes az örömre, mert csak a felé irányuló szigorúságot tapasztalta eddig.

Sok ember nem kapott elegendő szeretet gyermekkorában, sérült az önbizalmuk és gyakran büntetik magukat.

Hogyan változtassunk?

Naponta pár percet adjunk magunknak és próbáljunk relaxálni! Miközben gondolataink lecsendesednek, átgondoljuk az aznapi eseményeket, lehet, hogy megértjük az összefüggéseket, hirtelen eszünkbe jutnak a megoldások. Ellazult állapotban a saját életünk is ragyogóbb fényben mutatkozik előttünk. Figyeld az érzéseidet pihenés közben!

Tudatosítsd magadban, hogy a felnőtt lét ajándéka a választás lehetősége. Választhatsz egy boldogabb életet! Ehhez azonban el kell engedned a múltat, a rögzült viselkedésmintákat, az önmagaddal szembeni negatív érzéseidet.

Szeresd önmagad!

Fókuszálj az erősségeidre! Számos pozitív külső és belső tulajdonsággal rendelkezel, amit eddig nem vettél észre, mert a hiányosságaidat felnagyítottad.

Tartozol magadnak azzal, hogy a mai naptól a sikert választod.

Felnőtt vagy: saját érzésekkel, saját gondolatokkal, saját életfeladattal. Keresd meg, a valódi örömforrásokat, keresd olyan emberek társaságát, akikkel felszabadult, őszinte lehetsz. Átalakulhat a baráti köröd, új embereket találsz majd érdekesnek és már aktív tagja leszel a társaságnak.

Vedd sorra meg nem valósított vágyaidat és próbáld megtalálni saját utadat!

Miért vannak benned félelmek?
Barna szemeid mélyén a Fény ragyog.
Ha megérted mi zajlik lelkedben,
Szemed is mosolyogni fog.

Ha félelmeid messze űznek,
A jó érzések is menekülnek.
Lásd meg a napfényt, a kéklő eget,
S ne kergess már sötét illúzió -felleget.

Ha szomorú a szív és fáj a szó,
Hallgass egy dalt, mi dúdolható.
Ha gyötör az érzés ne légy hallgatag,
Bízz erődben, s nem leszel ingatag.

Minden kérdésedre mi benned él,
A választ magadban leled.
Ha szembenézel önmagaddal,
Találsz egy boldogabb életet.

Reppennek az órák, percek
Az égen szivárvány ragyog,
A tenger mélyén a vágyott
Szabadságot kapod.

Türelmetlenül a lelkedben a békét keresed,
De tudnod kell, a harmóniát,
A boldogságot, a szeretetet
Csak önmagadban lelheted.

Mert szívedben az érzés,
Ajkadon a szó,
Minden érzés és gondolat
Megélhető, kimondható.

Tárd ki szívedet az érzéseknek,
Ők nyitják meg a kaput a lelkedhez,
A végtelen térben élhetsz szabadon,
Ha átléptél minden korlátodon!

Légy jelen a pillanatnak,
A csodák itt vannak Veled.
Megtalálni, tapasztalni, érezni,
A feltétel nélküli szeretet.

Téged hív a szó, beszélj,
Téged hív a dallam, zenélj,
Téged hív a csend, felelj,
Téged hív a szív szeress, nagyon szeress!

Lépj ki hát a fényre, a sötét rácsok mögül
A határtalan szabadságban
A szeretet vesz majd körül.

Pécs, 2008. január 16.

Csillagvirág