Az edu-kinezilógia a tanulási készségek fejlesztésére irányuló szakág. Sok esetben a dyslexia is gyógyítható vele. Az oldás során kitesztelhető, pontosan melyik szám, betű, illetve készség elsajátítása közben kerültünk stresszhelyzetbe.
Miután a negatív élményt az oldás során semlegesítjük, elérhetjük az agyféltekék integrációját segítő gyakorlatokkal és korrekciókkal, hogy a jövőben számunkra öröm és sikerélmény legyen a tanulás.
Bátran belevághatunk új nyelvek elsajátításába, beiratkozhatunk szakmai tanfolyamokra, továbbképzésekre, hiszen tudjuk, hogy nem értelmi képességeink korlátoznak minket, hanem kudarcainkban egy korábbi stresszélményünk hatása mutatkozott meg.
Ha a múltban valamely tanulási folyamat során stresszhelyzetbe kerültünk, akkor az a stressz mindig jelen lesz, ha hasonló helyzetet élünk át. Ezért tapasztaljuk azt, hogy bizonyos nyelvek, új ismeretek elsajátítása közben hirtelen leblokkolunk és már nem vagyunk képesek további információ befogadására.
Gyermekkori kudarcélmény a háttérben
A legtöbb tanulási jellegű probléma oldása során kiderül, hogy a gyermekkorban kell keresnünk a probléma eredetét. Igen gyakori, hogy a kisiskolás már első osztályos korában negatív élményeket szerez. Egy indulatos tanító, az osztály előtt történt kudarc, megszégyenülés, iskolaváltás, egy át nem gondolt negatív bírálat, vagy egy osztálytárs agresszív viselkedése stresszorként dolgozik a tudatalattiban és analóg helyzetben a szervezetünk stresszreakcióval válaszol.
Mit tehetünk?
Ha magunkon, illetve gyermekünkön tapasztaljuk a tanulási nehézségeket, szembe kell néznünk a múlttal. Gondoljuk át, hogy nem történt-e velünk kellemetlenség, kudarc iskolás éveink során. Ezeket az élményeket érzelmileg semlegesítenünk kell.
Az eseményeket meg nem történtté nem tehetjük, de a hozzá kapcsolódó negatív érzelmi töltetet megszüntethetjük. Ahhoz, hogy megteremtsük tanulási képességeink optimalizálását, egyesítenünk kell egymással két agyféltekénket.
Az agy az egész test koordináló központja. Az egyik agyféltekéhez inkább az analitikus képességek tartoznak, a másikhoz inkább az intuitívek.
Ha a domináns felet többször dolgoztatjuk meg, mint a másikat, az egyoldalúság energetikai kiegyensúlyozatlansághoz vezet. Ebből fejlődnek ki olyan viselkedésminták, amiket nem akarunk megélni, a további következmény pedig a betegség lehet. Ezért biztosítanunk kell, hogy egyszerre mindkét agyféltekénk dolgozzon. Egészségünknek ez az egyik fontos alapja.
Nagyon egyszerű mozgásformákkal elérhetjük az agyféltekék integrációját.

Nehezen viselik a mai szocializációs rendszert, nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni. Lázadnak a maguk módján, mindenről véleményük van, „izgágák és nehezen kezelhetőek”.
Ugyanakkor a szemükben végtelen szeretet és értelem tükröződik.
Hangos, érthetetlen, sok nekik ez a világ.
Nekünk, felnőtteknek jutott az a nemes feladat, hogy segítsünk nekik, megtalálhassák IGAZI ÖNMAGUKAT.
Lelkük eredendő bölcsességgel öltött testet, így a hagyományos gondozás, nevelés, oktatás és családi elképzelések náluk kudarcot vallanak. Ezért nem hatásos a konvencionális pszichoterápia
A fontos az  lenne, hogy próbáljunk nyitottak lenni az ő elképzeléseikre, gondolataikra, érzéseikre, hiszen újat hoznak, olyat amitől mindannyian fejlődhetünk és továbbléphetünk.
Nem kell a világnak megszűnnie, nem kell világvégének lennie!
Változni kell mindennek és mindenkinek!
Abban lehet nekik segíteni, hogy ezt az átmeneti időszakot jobban, türelmesebben viseljék. Vannak bizonyos magas rezgésű terápiás módszerek, amelyekkel nagyon sokat lehet segíteni ebben az átmeneti időszakban: Bach virágterápia, Indigó esszencia, hang és színterápia.
Jellemző rájuk, hogy határtalan, önzetlen szeretettel vannak tele, amivel nem tudnak mit kezdeni, ha nem ismerik fel őket. Folyamatos mozgásigényük van és rendkívül kreatívak, teljesen nyitottak a spirituális gondolatokra és számukra nem kérdés ezek igazsága. Ezen kívül valahogy okosabbnak és bölcsebbnek tűnnek. Vonzódnak a bonyolult dolgokhoz és berendezésekhez és könnyen elsajátítják a használatukat. Szenvedélyesek és őszinték az érzéseikkel kapcsolatban. A kapcsolatok fontosak számukra. Erős akaratuk és önbecsülésük van, és gyakran teljesen ellenállnak a tekintélyelvű rendszereknek, legyen ez a család vagy az iskola. Ezért, ha nem ismerik fel, hogy ők indigó gyerekek, akkor problémásnak és nehezen kezelhetőnek tartják őket.
megérzik az őszintétlenséget, ahogy a kutyák megérzik a félelmet. Az Indigók tudják, mikor hazudnak nekik, mikor leereszkedőek velük szemben, vagy mikor próbálják manipulálni őket. És mivel kollektív céljuk az, hogy a tisztesség egy új világába vezessenek minket, az Indigók belső hazugságjelzője nélkülözhetetlen számukra. Ahogy már említettem, az Indigók harcos szellemét sok felnőtt fenyegetésként éli meg. Az Indigók képtelenek alkalmazkodni a rosszul működő helyzetekhez, mind otthon, mind a munkájukban és az iskolában. Képtelenek eltávolodni az érzéseiktől, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. kivéve, ha gyógyszerezik vagy nyugtatózzák őket.
Drága Gyermekeink!
Lázadtok, tiltakoztok, ellenszegültök, mert hangos, félelemmel teli, sok ez a világ!
Ettől nem lesz jobb és könnyebb sem nektek, sem másoknak!
Jó lenne, ha képesek lennétek elismerni, hogy Ti képesek vagytok ezen a Világon változtatni, hiszen azért vagytok Most ebben az időben Itt!
Nem vagytok egyedül, Fogjunk végre össze!

Ehhez viszont alapvető, hogy elismerd az itt Léted szükségességét, bizalmad legyen a Mindenségben, hogy tud neked segíteni, és felismerd a saját felelősségedet a változással kapcsolatban!
1. Ahogy képes vagy elfogadni, hogy itt a helyed, abban a pillanatban teljesen más minőségben élheted meg önmagadat.

2. Rád találhat végre a régóta áhított belső nyugalom és harmónia, képes leszel élni a fényben.

3. El tudsz határolódni másoktól, ki tudsz mozdulni a mentális és érzelmi kötöttségekből, Szabad leszel.

4. Nyitottá válsz és a téged érő negatív impulzusokat nem tartod magadban, nem ismered el többé sajátodnak, ki tudod helyezni a külvilágba.

5. Lassan kialakul egészséges öntudatod, és rájössz, hogy együtt minden könnyebb lehet ezért igényed lesz egy csoport tagjává válni, együtt csinálni.

6. Már nem lerombolni akarod azt ami nem működik, hanem építeni mást, ami jól működik!

7. Rájössz, hogy neked is tanulni kell ahhoz, hogy tovább tudjál lépni, fejlődik érzékelésed, elkezdesz Egységben gondolkozni, te egymagad is tenni akarsz a Mindenségért!

8. Ráébredsz, hogy Teremtő vagy, és minden rendelkezésedre áll az Univerzumban ami csak szükséges számodra.

9. Azt a békét és szeretetet ami benned van szívesen megosztod másokkal, éled az életedet és elfogadod ha más ezt máshogyan teszi.

10. Kialakul benned az együttérzés, alapvető bizalom az Élettel szemben. Nagylelkű vagy ás bátor, senki nem tántoríthat el célodtól!

11. Elfogadod azt Aki Vagy, tele vagy életkedvvel és életörömmel. El tudod fogadni a többiek döntéseit, el tudod engedni azokat akik nem ezt az utat választják, alázattal és hálában tudod megélni a szeretetet a Földön.

12. Képessé válsz arra, hogy a jóra és az élet pozitív dolgaira koncentrálj, el tudod már fogadni a veszteségeket is. Örömmel éled az életedet, tele vagy életkedvvel és reménnyel.

Igen, az az alapfeltétel, hogy elfogadjátok. Most, ebben a nehéz időben kell itt lennünk a Földön!
Mert nélkülünk, nélkületek nem megy!
FELADATOK!!!!!!!!
 1. Állj! Higgadj le, gondolkozz, mielőtt lépnél!  (lazítás, relaxáció, kellemes-megnyugtató környezet és idő kialakítása. Szobádat változtasd át, kuckódat tedd vidámmá)
2. Fogalmazd meg, mi a gond és mit érzel!  (Írd le néhány mondatban ezeket. E-mailben küldd el nekem .miskolcilelekgyogyasz@gmail.com)
3. Tűzz ki pozitív célt! (A célokat – lehet egy, v. amennyi eszedbe jut – írd le egy papírra. Fogalmazd meg pontosan, mi az, amit szeretnél. A kötelességeid mellett figyelj és fogalmazd meg a vágyaidat.)
4. Találj ki több lehetséges megoldást!  Tervezgess!
5. Gondold végig a következményeiket!
6. Törekedj a legjobb terv megvalósítására! Bármi lehetséges, nincsenek korlátok! Bármit elérhetsz!!!!
7. Minden napra találj ki magadnak valamit, ami örömmel tölt el.  Séta, beszélgetés, kedvenc étel, hobbi, sport. Minden nap szerezz örömet valakinek.
Írd át papírra az alábbi pozitív kijelentéseket, amiket minden nap felolvasol magadnak:
KÉPES VAGYOK!!!
MEG TUDOM CSINÁLNI!!!!!
BÁTOR VAGYOK!!!
BIZTONSÁGBAN VAGYOK!!!!
A MAI NAPTÓL AZ ÖRÖMTELI ÉLETET VÁLASZTOM!!!

Segítsük át a kisgyermekkori félelmeken (idegenek, sötétség, mumus… stb). A félelem ugyanis egyik alapérzésünk. Jelen van, foglalkozni kell vele és nem elhessegetni magunktól, illetve tudomást sem véve róla elnyomni a tudatalattinkba.
Beszéltessük sokat, hogy mi történt vele aznap. Vegyük észre, ha valami miatt szorong (pl. iskolai elvárások, feszültség a családban, bántják/csúfolják valami miatt a társai), és segítsünk neki, hogy ezeket leküzdje.  Beszéljük meg vele a családban előforduló örömöket, esetleges gondokat/betegségeket, legyünk őszinték és ne hazudjunk.
Fokozatosan készítsük fel az élet megpróbáltatásaira (születés, elmúlás, betegség, közösségi problémák, tanulás, beszámolók, pénz).

Ha valamire kíváncsi, mindig magyarázzuk el neki a dolgokat a korának megfelelő alapossággal. Minél kisebb a gyermek, annál kevesebb és egyszerűbb magyarázatra van szüksége.
Vegyük be a napi házimunkába is, legyenek feladatai.
A gyermeknek úgy segítünk felkészülni a felnőttkori önállóságra, ha feladatokat adunk neki. Már kétéves kor körül elkezdhetjük egyszerű és rendszeres feladatokkal (pl. evőeszköz kikészítése az asztalra, söprögetés kis seprűvel az anyát utánozva)  Időről időre emlékeztessük őket a feladataikra, később pedig várjuk el tőlük, hogy ne feledkezzenek el a feladataikról.
Vigyük felnőttek és nagyobb gyerekek közé is, ahol tanuljon meg barátságosan és magabiztosan viselkedni.
A gyermeknek már kisbaba korától szüksége van korlátokra (mit szabad és mit nem), az elkényeztetés (a mindent megengedés) nem válik hasznára. Nagyobb korában nehezen fog beilleszkedni a közösségekbe, nehezebben találja meg helyét a világban. Ám legyen az a korlát rugalmas. Védő, óvó szerepet betöltve, ugyanakkor lehetőségeket biztosítva az önálló döntésekre.
Egy gyermeknek a világ néha méltánytalan és problémás hely, és szülőként sem tudunk minden buktatót elsimítani előtte. Erre nincs is szükség, hiszen a problémás emberekkel és helyzetekkel való megbirkózás teszi őket érett és független felnőtté.
Ha valami rosszul sikerült az iskolában vagy összezördült egy másik gyermekkel illetve felnőttel, nem mindig tudunk segíteni. De segíthetünk neki abban, hogy megtanulja kezelni a problémát, így később kevésbé lesz sebezhető.

A szülőnek először is meg kell tanulnia a gyermek segítségkérésére aktív figyeléssel reagálni.  Az aktív figyelés során a szülőt érdekli a dolog, megerősíti gyermeke érzéseit és gondolatait, valamint segít neki, hogy az egészet végiggondolhassa.
“szomorúnak látszol, mi a baj, meséld el, úgy tűnik valami aggaszt téged, mit gondolsz erről, szerinted miért mondta ezt, mit fogsz most csinálni…”

A szülő:
- nem oldja meg maga a problémát (hacsak nem szükséges beavatkoznia),
- ritkán ad tanácsot (hacsak a gyermek nem kéri illetve nincs szüksége valami információra),
- ritkán vonja el a gyermek figyelmét a problémáról (hacsak a gyermek nem krónikus nyafogó és nincs is valójában probléma).
Az aktív figyelés segítségével segítünk a gyermeknek, mégis rábízzuk a megoldás lehetőségét, a probléma megoldása így egyfajta tanulási szituáció lesz.

• Rendkívül érzékenyek, könnyen elsírják magukat.
• Őszinték, nyíltak és szabadok.
• Pontosan tudják, hogy több létezik annál, mint amit látunk, tisztában vannak az élet igazságával, azzal, hogy a világegyetemben minden mindennel összefügg.
• Idő, tér, távolság és forma számukra nem elkülönülő dolgok.
• Vallják: az anyag és a fizikai élet illúziók, az élet energiából – élő tudatból áll.
• Fizikai test megújításához kevesebb alvásra van szükségük.
• Egyensúlyban akarnak élni önmagunkkal és környezetünkkel.
• Mind az öt érzékszervük nagyon jól fejlett, ezért a felfokozott érzékenységük miatt könnyen sérülhetnek.
• Nagyon érzékenyek a táplálékra (természetesen, és organikusan termesztett élelmiszerek megfelelőek).
• Nem fogadnak el olyan embereket vezetőjükül, aki nem ugyan olyan etikai nézeteket vall, mint ők maguk, még szociális nyomás esetén sem rendelődnek alá ilyen embereknek
• Magasabb elvek szerint tudnak csak létezni, tudják mi a helyes és mi nem – így a fegyelmezés nem működik a régi szabályok szerint (bűn és büntetés), éppen ezért ha nem engedjük, hogy saját belátásaik szerint cselekedjenek, ellenérzést váltunk ki belőlük, depresszívek, önpusztítóak lehetnek.
• Komplex tudásúak, mérhetetlen tudásszomj van bennük.
• Hagyományos iskolarendszer nem köti le őket, nehezen tudnak azonosulni a poroszos tanítással, a nem spirituális tanokkal, igénylik a világos struktúrát.
• Igen fejlett az igazságérzetük, gyengébb társaikat, embereket óvnák, védelmeznék.
• Érzékelnek magasabb minőségeket, rezgéseket, entitásokat – láthatatlan barátaikkal beszélgethetnek, amiért élénk fantáziájúnak skatulyázzák őket…
• Hatalmas életfeladattal, küldetéssel érkeztek, nagy az elkötelezettségük az Új Energiák iránt, a Föld Bolygó iránt érzett mély szeretet él bennük.
• Velük szemben azonban egy ellenségesen viselkedő világ áll, ahol még a környezetük sem ismeri el őket. , kívülállóként, rendbontóként kezelik őket

A legfontosabb, amit ezekkel a gyerekekkel kapcsolatban meg kell értenünk, hogy fejleszteniük kell személyiségüket és jellemüket, mert helytelen irányítással inkább személyiségük árnyoldalai erősödnek.
Mivel mindkét irányban nyitva áll az út, szülők, pedagógusok és az egész világ feladata tudatosítani a lehetőségeket !

• A környezet kell, hogy változzon (szülő, nagyszülő, pedagógus).
• A felelősségünk abban áll, melyik utat választjuk.
• Teret kell adnunk, hogy megtalálják életfeladatukat, hogy érzelmileg és szellemileg azonosulni tudjanak vele.
• Segítség kell nyújtanunk abban, hogy megtapasztalhassák az életet és meg kell nekik adnunk azt a szabadságot, ami a belső önvalójuk felfedezéséhez szükséges.
• Engedjük, hogy hitük szerint cselekedjenek.
• Fejlesszük személyiségüket, jellemüket, hiszen ők a mi jövőnk.
• A feltétel nélküli szeretet és bizalom a legmegfelelőbb háttér melyet kaphatnak.

A gyerekek a jövő!! Húsz év múlva ők határozzák meg a világot. Ahhoz, hogy megtapasztalják önmagukat, teret kell engednünk nekik. Szabadságot, hitet és megtapasztalást!

“A gyerekek legfőbb, kiapadhatatlan forrásaink.”
– A Dalai Láma –

A megoldás, hogy kilépünk az eddigi konvencionális gondolkodásunkból és elkezdjük keresni azokat az információkat, érzéseket amelyek túlmutatnak a káoszon! Elkezdünk más nézőpontból közelíteni a gyerekekhez és vállaljuk a felelősséget értük!
Fontos, hogy legyünk nyitottak az elképzeléseikre, hallgassuk meg őket, figyeljünk gondolataikra, hiszen újat hoznak, olyat, amitől mindannyian fejlődhetünk.

Itt az ideje kinőni a régi rendszert és egy újat létrehozni helyette!!
Figyeljünk gyermekeinkre, ők megmutatják hogyan kell!

Folyt.köv.

Az említett idézettel arra szeretnék rávilágítani, hogy szülőként példamutatással, az érzelmeink, indulataink megfelelő kezelésével mi tanítjuk gyermekeinket a helyes vagy helytelen reagálási módra. Napjainkban a rohanás, a pénzhajszolás az elsődleges elfoglaltsága a legtöbb embernek. Mindenki türelmetlen, ideges, siet valahová.
Nincs idő egymásra, nincs idő a gyerekekre, nagyok az elvárások és az igények. Ezt alakítjuk ki bennük is, már kisgyermekkorban. Reggel sietünk az óvodába, majd az iskolába, délutánonként a külön programokra, aztán haza leckét írni. Túlhajszoljuk Önmagunkat és gyermekeinket is. Az utóbbi hetekben többször előfordultak lövöldözések iskolákban, igaz ez Amerikában esett meg. Sajnos hazánk sem maradt ki a tragédiák sorából, amikor fiatalkorúak bántalmazták társukat, melynek visszafordíthatatlan következménye lett. De nem kellene, hogy vérmérsékletünk a végzetünk legyen! Gyermekeinket tanítsuk meg indulataik kezelésére és érzelmeik kifejezésre juttatására egyaránt. A ma felnövő generáció az előzőnél világszerte hajlamosabb az érzelmi zavarokra: magányra, depresszióra, dühre, féktelenségre, idegességre, szorongásra, indulatosságra, agresszióra. Szükség van tehát az érzelmi nevelésre: az önismeret, önkontroll, az empátia, odafigyelés a másikra, a konfliktuskezelés és az együttműködés elsajátítására.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Az érzelmeink lényegében egytől-egyig cselekvésre való indíttatások, az evolúció által belénk rögzült, azonnal bevethető minták, melyeket a szocializációnk során egyénibbé tettünk. A bennünk kiváltódott érzelmeknek megvan a maguk sajátos biokémiai folyamata.
Fontos, hogy szülőként már kicsi korban megkezdjük gyermekeink érzelmi nevelését is. Sok türelemmel, toleranciával, példamutatással tegyük mindezt. Az érzelmek megnevezése és arckifejezéshez kötése alapvető cél, mert ha nem vagyunk képesek egyértelműen felismerni, leolvasni a másik személy arcáról az érzelmeket, komoly bajba kerülhetünk. Ha tévesen értelmezünk, például ellenséges reakciónak vélhetünk egy semleges jelzést, melyre akár agresszíven is reagálhatunk. Viselkedés viselkedést szül. Az érzelmi nevelést ösztönösen, csecsemő korban elkezdjük gyermekeinkkel. A picik dühödt sírásából nyilvánvaló, hogy igen heves érzelmeik vannak. Anyaként keressük, mit tehetünk értük, hogyan nyugtassuk meg Őket. A hisztis korszakot könnyebb elviselni, ha következetesek és türelmesek maradunk. Játék közben sokat taníthatjuk gyermekeinket az érzelmeik megfogalmazására és kifejezésére, még csak ösztönösen. Meseolvasás közben, mesefilm nézésekor is végigelemezhető, melyik szereplő mit érezhetett, és a gyerekek mit tettek volna a szereplő helyében. A gyerkők élvezni fogják ezeket a beszélgetéseket! A gyerekeknek 5-6 éves korukra meg kell tanulniuk felismerni és megfogalmazni az alapérzelmeket. Az öröm, a bánat, a düh, a félelem, a meglepetés és az undor mind olyan érzés, melyet átéltek életük során. Érzelmi kitöréskor fogalmaztassuk meg velük érzéseiket és legyünk segítségükre azok beazonosításában. Gyermekeinkre 4 éves korukban általában jellemző életkori sajátosság a ?nagyotmondás?. 5 éves korukra a szerénységnek utat nyitó önismeret kialakulása veszi kezdetét. Óvodáskor vége, iskoláskor kezdete a társas érzelmek kialakulásának időszaka: szerénység, féltékenység, gőg, bizonytalanság, irigység és az önbizalom segít abban, hogy másokkal össze tudják mérni magukat. Az iskoláskor időtartama alatt megtanulja magát ?értékelni, besorolni?: népszerűségét, vonzerejét, tudását másokéval összehasonlítani. 6-14 éves korig az iskola egy ?próbaterep?, meghatározó élmény a serdülőkorra nézve, hiszen javarészt az ott elért sikerek, illetve sikertelenségek kihatnak a gyermek önértékelésére. A kudarc önsors rontásba csaphat át, mellyel gyermekünk egész életén át, ronthatja a saját esélyeit. Fontos még, hogy ebben a korban megtanulja késleltetni a vágyteljesítést, kialakuljon benne a társas felelősségérzet, kordában tudja tartani érzelmeit és optimistán tekintsen a világra. A középiskolába való átlépés a gyermekkor végét is jelenti.

Kamaszaink ebben a korszakukban találkoznak először az alkohol, a drog, a dohányzás, a szexualitás kísértésével. Fontos, hogy bizalommal fordulhasson a szüleihez. Az önbizalmuk erősítése, az önismeret, a fejlődni tudás képességének erősítése a szülő és az iskola közös feladata.
Indulataik kezelésére tanítsuk meg Őket. Fejlődéspszichológus szakemberek „közlekedési lámpa” kontrollját hasznosnak és könnyen elsajátíthatónak tartom:

ˇ Piros: 1. Állj! Higgadj le, gondolkozz, mielőtt lépnél!
ˇ Sárga: 2. Fogalmazd meg, mi a gond és mit érzel!
ˇ 3. Tűzz ki pozitív célt!
ˇ 4. Találj ki több lehetséges megoldást!
ˇ 5. Gondold végig a következményeiket!
ˇ Zöld: 6. Törekedj a legjobb terv megvalósítására!

Egy
kisbaba érkezése teljes mértékben megváltoztatja a pár életét. Erre felkészülni
nagyon nehéz, hiszen a hétköznapok hozzák felszínre a megoldandó problémákat.
Általában a családok anyagi terhei nőnek, gyakran a férj többletmunkát vállal
a megélhetés biztosítása céljából. Sajnos ez azzal jár, hogy egyre kevesebb
időt tud otthon tölteni és az addig minden szabadidejét együtt töltő pár alig
tud néhány órát egymásra szánni. Ez az időszak alaposan próbára teszi a kapcsolatot,
a fizikai kontaktus hiánya feszült légkört eredményezhet. Fontos ilyenkor az
őszinte kommunikáció s egyszerű stresszoldó technikák alkalmazása. Célravezető,
ha mindkét szülő egymás elé tárja a megnövekedett teher okozta problémákat,
kétségeket, félelmeket, érzéseket és igyekeznek közösen megoldást találni. Ha
ez nem sikerül, szakember segítségét is igénybe vehetik, mielőtt a párkapcsolat
súlyosan sérülne. A kudarc oka általában az ellenkező nemű szülővel kapcsolatos
gyermekkori negatív élmény, illetve az ellenkező nemű szülővel a nem megfelelő,
konfliktusokkal teli kapcsolat.

Bizony
elég gyakori, hogy a kismama a szülés után csalódottan tekint a tükörbe, mert
némi súlyfelesleggel kell szembenéznie. Azt gondolják, hogy megváltozott alakjukkal
már nem tetszenek párjuknak. Ezt az érzést olyannyira felnagyíthatják az anyukák,
hogy önmaguknak
okoznak fájdalmat, ha tükörbe néznek. Miért emeljük ezeket a falakat?
Gondoljuk csak át, mit érezhet a férj? A férfi olyan csoda részese ebben az
időszakban, amit sosem élt még át, a szülés, szoptatás meghatja az apukákat
és kiteljesíti szerelmüket. Hidd el nem az a fontos, hogy néhány kiló súlyfelesleg
van rajtad, számára Te
vagy a Nő, aki megajándékozta egy gyermekkel. Megnyugtatlak, legtöbb
esetben a súlygyarapodás átmeneti állapot és pár hónap múlva visszanyerheted
eredeti alakodat. Ha mégis gondot okoz, akkor mindenképpen szükséges
a probléma okának feltárása és oldása. Lehet, hogy egy gyermekkori stresszélményünk
akadályoz bennünket optimális testsúlyunk elérésében.

Az anyuka számára elsődleges szükséglet a táplálkozás mellett a lehető legtöbb pihenés az első 6 hétben. Fontos, hogy felismerjük a fizikai határainkat és aszerint osszuk be a teendőinket. Amikor a baba alszik, akkor a kismama is lazíthat, olvashat, zenét hallgathat, meditálhat, pihenhet. Az anya szervezetének szüksége van erre a pár nyugodt órára, csak így tud továbbra is szeretettel, türelemmel, megértéssel fordulni a csecsemő felé. Ha nem tudsz töltekezni, nincs elég energiád, az egész családra kihathat rosszkedved. Ma már számos segítséget igénybe vehetünk a házimunka könnyítésére, pl. ebédet házhoz hozathatunk, bevásárlást intézhetünk az internetről stb. Ha továbbra is türelmetlen és ingerült vagy, kérj segítséget családtól, barátoktól, segítőktől, mert lehet, hogy egy kívülállóval történő beszélgetés hozzásegíthet ahhoz, hogy saját helyzetedben felfedezd a pozitív elemeket, tanulhatsz lazító technikákat, megismerhetsz számodra kikapcsolódást biztosító tevékenységeket. Itt kell átgondolnunk a saját anyánkhoz fűződő viszonyunkat, vele kapcsolatos gyermekkori élményeinket, érzéseinket. Ha nem sikerül átlendülni az elkeseredettségen, mindenképpen érdemes egy oldás során kideríteni a probléma okát.

Mindannyiunk számára nagy kihívás a serdülőkor. A legtöbb szülő szorongással vegyes kíváncsiságot érez, amikor rádöbben, hogy gyermeke életébe is beköszöntött a klasszikusan nehéz időszak: a kamaszkor, megjelennek a kamaszkor problémái. Mire egy gyermek serdülővé válik, a szülei már szereztek némi tapasztalatot a környezetükben élő, kamasz gyermeket nevelő családok konfliktusaiból. A látottak alapján rendszerint nem repesnek az örömtől, amikor a gyermekük kamaszodni kezd. Sok gyermek gond és különösebb bajok nélkül felnőtté érik, némelyik családban viszont meglehetősen nagy viharokat kavarnak a kamaszévek.

A gyermek rendszerint egész addigi életében soha nem okoz annyi fejfájást szüleinek, mint kamaszkorában. Ennek az oka, hogy a kamaszkor problémái nagyobb horderejűek, mint a gyermekkori gondok. A kisgyermekes szülők megosztják egymással a gondjaikat. A kamasz gyermeket nevelő szülők bezárkóznak, gyakran magukra maradnak a kérdéseikkel, kétségeikkel. Ez érthető is, hiszen egy szülő könnyebben bevallja, hogy étvágytalan, vagy sírós a babája, mint azt, hogy a gyermeke titokban cigarettázik, alkoholt kóstolgat, nem jött haza éjszakára, és ordenáré módon beszél.

A serdülő gyermek szülei ritkán jutnak hathatós segítséghez. Ennek két alapvető oka is van. Az egyik, hogy a szülők úgy érzik, elrontottak valamit, ha gond van a gyermekükkel. Ezért nem beszélnek a problémájukról, gyakran egyenesen elszigetelik magukat, talán mert úgy érzik, ha megosztják másokkal a gondjaikat, akkor szembesülniük kell azzal, hogy hibát követtek el a nevelés során. Pedig erről a legtöbb esetben szó sincs.

Természetes, hogy a szülő szeretne legjobb anyuka és apuka lenni. Minden tőlük telhetőt meg is tesznek ezért. Amikor aztán a gyermekük elkezd más lenni, mint amilyen eddig volt, a szülők kétségbe esnek. Hol rontottam el? Teszik fel maguknak nap mint nap a kérdést. A szülők önmagukat, vagy egymást hibáztatják a problémákért. Attól félnek, valamit elmulasztottak, vagy nem vettek észre. Nem tudják, hogy ezek a jelek azoknak a változásoknak a következményei, amelyek a serdülők életében törvényszerűen bekövetkeznek.

A másik alapvető ok a kamaszkorban törvényszerűen bekövetkező változásokban keresendő. A gyermek testi fejlődése felgyorsul, hormonháztartása alapvetően megváltozik. Nemi érése lezárul és ez alapvető lelki változásokkal is együtt jár. A kamasznak szembe kell néznie a családon kívüli világ elvárásaival, a nyilvános megmérettetés megpróbáltatásaival. Meg kell tanulnia önálló döntéseket hozni, ki kell alakítania saját identitását.

El kell fogadnunk, hogy a serdülés normális folyamat, a gondot azok a kölcsönös félreértések okozhatják, amelyek a serdülőt és a környezetét összefűzik.

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a kamasz gyermekünkkel támadt konfliktusainkat, meg kell ismernünk és meg kell értenünk, milyen változások történnek gyermekünk fejlődésében.

Nincs még egy korszaka az emberi életnek, amely ennyi változást hozna ilyen rövid idő alatt.
Ahhoz, hogy jó szülő módjára tudjunk segíteni a kamasz gyermekünknek, gyakran saját zavarunkat és gátlásainkat kell legyőznünk.

A legfontosabb dolog a szeretet a nevelésükben. Ezt azonban már másképp kell kifejeznünk, mint ahogy kisgyermekkorukban tettük. Fontos az is, hogy több generáció tapasztalatát eljuttassuk gyermekeinkhez. A nagyszülők is elmesélhetik, hogy milyen is volt az Ő korukban kamasznak lenni, – persze nem úgy, hogy „bezzeg az én időmben”. Szeretetbe csomagolva fiataljaink biztosan, szívesen meghallgatnak néhány történetet, anekdotát, (de csak óvatosan, ne essünk túlzásokba).
A tinédzsereket a függetlenségvágy és az identitáskeresés mozgatja. Az önkifejezés módja nem változott jelentősen: a zene, a tánc, a divat, múló hóbortok, kapcsolatok. A stílus változott, más (a szülőkétől eltérő) stílus keresésével  fejezik ki önmagukat és függetlenségüket.
Testük változása félelemmel, aggodalommal tölti el Őket: vajon hogy fog majd kinézni, milyen lesz a hangja, a külseje, az alakja, a magassága? A szembetűnő testi változásokkal egyidőben, óriási intellektuális fejlődés is végbemegy bennük. Megváltozik gondolkodásmódjuk, kisgyermekként csak konkrét cselekvésekre és eseményekre koncentráltak, kamaszként már elvont fogalmakon kezdenek töprengeni (igazság, becsületesség, hűség). El tudják képzelni, milyen lenne, ha az események másképp alakultak volna.
Logikusan gondolkodóvá válnak, értik és látják az ok-okozati összefüggéseket, mondanivalóikat alátámasztják érvekkel. Ha mi, szülők ezt észrevesszük és megértjük, érdekes, komoly, izgalmas beszélgetésekben lehet részünk. Viszont ha nem, viszonyunk ellenségessé, közömbössé válhat és gyermekünk más közegben bontakoztatja ki Önmagát. Társaságbeli kapcsolatteremtés során fontos egymás nézőpontjának megismerése, problémák felvetése, megvitatása, hiszen hozzánk, felnőttekhez hasonlóan Ők is azokkal barátkoznak inkább, akik hasonló nézőponton állnak, egyetértenek velük.

Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy döntéseiknek következményei vannak. Döntési helyzetekben kínáljunk fel nekik több alternatívát és hagyjuk Őket saját választásuk következményeiből tanulni. Akkor segítsünk nekik, ha kérik, és ne felejtsük, hogy nincs szükségük kioktatásra. Beszéljük meg velük problémáikat, biztosítsuk Őket arról, hogy mellettük állunk és számíthatnak ránk, amikor szükségét érzik.

A szülő-kamasz konfliktus esetén, érdemes szakemberhez fordulni (kineziológushoz), aki segít kibogozni a szálakat, hogy mindkét fél nézőpontját megismerve, közösen megtaláljuk a megoldást, kinek miben kell változtatnia magatartásán, hozzáállásán, hogy a nézeteltérések elsimuljanak

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak. S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S még hogy szájjal enni? Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt?  S ha már itt tartunk, gondolkodj egy picit: azért nem  lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan, mi lesz, de majd a Mama segít nekünk.
- A Mama? Te hiszel a Mamában?
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol?  Egyáltalán, látta már valaki?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyj békén ezzel az ostobasággal, jó?!  Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.

Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem,mert ezáltal érzem magam biztonságban.

Ne engedd ,hogy rossz szokásokat szedjek fel ! Te vagy az egyetlen ,aki ezekre még idejekorán figyelmeztetsz.

Ne viselkedj úgy velem mintha fiatalabb lennék,mint valójában vagyok ! Ezzel csak azt éred el,hogy ostoba módon ,,nagy”-ként próbálok majd viselkedni.

Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el , ha kettesben elmagyarázod , hogy mit hibáztam.Ne tégy úgy mintha a hibáim bűnök lennének ! A kettő összevetése megzavarja bennem az értékek tanulását.

Ne védj meg cselekedetem következményeitől!Néha szükségem van arra,hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam meg a következményeket.

Ne vedd rossz néven,ha azt mondom , hogy “nem szeretlek” ! Legtöbbször nem te vagy az akit nem szeretek , hanem a hatalmat ami akadályoz , hogy kedvem szerint cselekedjek.

Ne törődj sokat apró egészségügyi panaszaimmal!Néha csak azt szeretném elérni,hogy odafigyeljenek rám.

Ne korholj állandóan ! Ha folyton zsörtölődsz , csak úgy tudok védekezni , hogy süketnek tettetem magam.

Ne felejtsd el ,hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam ! Ezért néha úgy tűnik , mintha nem lennék becsületes.

Ne rázz le , ha kérdésekkel fordulok Hozzád! Ha nem válaszolsz , egy idő után azt veszed majd észre,hogy abbahagyom a kérdéseket és máshol keresek választ a kérdéseimre.

Légy következetes ! Ha nem vagy az , zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned .

Ne mond nekem azt,hogy a félelmeim butaságok!Nagyon is valósak ezek a félelmek,és csak úgy tudsz segíteni nekem,ha megpróbálsz megérteni.

Sose tégy úgy mintha tökéletesen tévedhetetlen lennél !Túlságosan nagy lesz a csalódottságom,amikor rájövök,hogy nem vagy az .

Ne gondold , hogy elveszted a tekintélyedet ,ha bocsánatot kérsz tőlem ! Ez inkább meleg érzéseket kelt bennem.

Ne feleljtsd el ,szeretek kísérletezni ! Kérlek,nyugodj bele próbálkozásaimba,nemtudok meglenni ezek nélkül.

Ne felejtsd el,hogy gyorsan felnövök! Biztos nehéz Neked lépést tartani velem,de kérlek,legalább próbáld meg.

Ne felejtsd el,hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül.Talán nem is kell ezt neked hangoztatnom! Vagy mégis?

Kérlek tartsd magad jó kondícióban! Szükségem van rád!